2015 szeptemberében Liz Parrish Kolumbiába utazott, hogy saját magán próbáljon ki két kísérleti génterápiát, amelyeket az Egyesült Államokban ilyen formában nem engedélyeztek volna. Az egyik beavatkozás a telomeráz nevű enzim működését célozta, a másik az életkorral járó izomvesztést próbálta mérsékelni. Parrish nem egy életveszélyes betegség miatt vállalta a kezelést, és nem is egy hagyományos klinikai vizsgálat résztvevőjeként vett részt benne. A cél az volt, hogy közvetlenül az öregedés egyes biológiai folyamataiba avatkozzanak be, a kísérleti alany pedig ő maga volt.
Ez a döntés tette Parrisht a longevity világának egyik legvitatottabb szereplőjévé. Támogatói szerint vállalta azt a kockázatot, amely nélkül egy új technológia soha nem jutna előrébb. Kritikusai viszont éppen azt kifogásolják, hogy megkerülte azokat az ellenőrzési lépéseket, amelyeknek ki kell deríteniük, egy kezelés valóban működik-e, és hosszú távon mennyire biztonságos.
A Longevity arcai sorozatban eddig többféle nézőpontból közelítettünk a hosszabb, egészségben eltöltött élet kérdéséhez. Andrea B. Maier a longevity klinikai és közegészségügyi józanságát képviselte, Rhonda Patrick azt mutatta meg, hogyan lehet a bonyolult biológiát a hétköznapok nyelvére lefordítani, Peter Attia pedig arra helyezte a hangsúlyt, milyen állapotban szeretnénk megérkezni életünk utolsó évtizedébe. Valter Longo a táplálkozás ritmusa, a böjt és a regeneráció felől közelített ugyanehhez a kérdéshez. Andrew Huberman abban különbözött a sorozat korábbi szereplőitől, hogy nála a longevity nem elsősorban az öregedéskutatás felől kerül szóba, hanem az idegrendszer működésén keresztül válik kézzelfoghatóvá. Bryan Johnson esetében már láttuk, milyen messzire lehet elvinni az önkísérletezést, ha ehhez elegendő pénz, technológia és elszántság társul.
Liz Parrish más irányból közelíti ugyanezt a határt. Nála nem az a kérdés, hogyan lehet tökéletesre csiszolni a napi rutint, hanem az, meddig lehet belenyúlni a saját biológiánkba akkor, amikor a tudomány már mutat egy lehetséges irányt, a szabályozás viszont még nem tart ott, hogy ezt embereken szélesebb körben alkalmazni lehessen.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260725_bryan-johnson-biohacker-blueprint-dont-die-longevity-klonozas-ossejt-vercsere
