Betöltés...

Roska Botond: 2050-re a rövidlátás lesz a vakság leggyakoribb oka

„Az első díjamnak azt tekintem, amikor egy vak ember bejelentette, hogy a kutatásaimnak köszönhetően tárgyakat lát” – mondta a HVG-nek Roska Botond neurobiológus, aki egy új génterápiával elérte, hogy látásukat felnőttkorukban elvesztő emberek ismét felismerhessenek tárgyakat. A tudóst nemrég a látáskutatás legnagyobb elismerésével jutalmazták, kutatócsoportjával most az arcfelismerésen dolgoznak, de a rövidlátás terjedését is megállítanák.

Tíz vak ember bevonásával nem kisebb dologra vállalkozott 2018-ban, mint hogy valamilyen szinten visszaadja a látásukat. Tisztázzuk először is azt, hogy minek alapján választották ki ezt a tíz embert? Ők eleve vakon születtek, vagy később vesztették el a látásukat?

A veleszületett vakság nagyon ritka, olyan embereket kerestünk, akik retinitis pigmentosában szenvednek, ami egy örökletes betegség, és hosszú évek után okoz teljes vakságot. A kiválasztottak felnőttként, jellemzően negyven-ötven éves korukban vesztették el a látásukat. A kutatásban részt vevők átlagéletkora egyébként 58 év volt. A betegségben érintetteknél több mint százféle gén mutációját ismerjük, fontos szempontot jelentett a kiválasztásnál az is, hogy a betegek más-más génmutációval rendelkezzenek. Azt próbáltuk megmutatni, hogy a terápiánk génmutációtól függetlenül működik.

Roska Botond neurobiológus, látáskutató
1969-ben született Budapesten. Általános orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte, majd a Kaliforniai Egyetem berkeley-i campusán doktorált. Ezt követően a Harvardon tanult genetikát és virológiát. 2005 óta él Svájcban, ahol a Bázeli Egyetem orvosi karának professzora és a 2018-ban általa alapított Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója. Közben budapesti alma matere vendégprofesszora. A látás helyreállítását célzó optogenetikai terápia fejlesztésében elért eredményeiért idén vehette át a látáskutatás egyik legrangosabb díjának számító António Champalimaud Vision Awardot, amit José-Alain Sahel francia–amerikai szemész-kutatóval közösen nyert el.

Három év múlva igazi szenzáció volt, hogy az első páciensnél sikerrel jártak. Mi történt a többiekkel, és mit látnak pontosan?

Amikor azt mondjuk valakiről, hogy vak, az azt jelenti, hogy nagyon alacsony az illető fényérzékenysége. A kutatócsapatom által kifejlesztett terápia során olyan, vírusszerű részecskéket injektálunk a páciens szemébe, amelyek végeredményben kódolnak egy, sejteket fényérzékennyé tévő fehérjét. Jelen kutatásban a retinának azt a rétegét tettük fényérzékennyé, ahonnan az agy a látóidegen keresztül információt fogad.

Hozzászólások

„Mi van, már nem szeretsz?” – így működnek a sémáink a kapcsolatainkban

Sokan pontosan felismerik, milyen gyerekkori minták irányítják a viselkedésüket, mégis újra és újra ugyanúgy reagálnak. Egy elmaradt üzenetből könnyen lesz elhagyatottságérzés, a sértettségből támadás, a teljesítményvágyból pedig könyörtelen önkritika. Lóki Eszter pszichológus és sématerápiás konzultáns arról beszélt, hogyan lehet ezeket az automatikus működéseket felismerni és fokozatosan átírni.