Betöltés...

Már a szülés előtt elkezdhető a szülés utáni depresszió megelőzése

A szülészeti komplikációk miatt kórházba kerülő várandósok körében különösen magas a perinatális depresszió kockázata. Egy amerikai pilotkutatás most azt vizsgálta, beilleszthető-e az ellátásukba egy olyan pszichoedukációs program, amely már a szülés előtt segíti őket a lelki terhek, a párkapcsolati konfliktusok és a szülés utáni időszak kihívásainak kezelésében.

  • Balogh Martin

A ROSE elnevezés a program angol nevéből származik: „Reach Out, Stay Strong, Essentials for mothers of newborns”, azaz „Nyújtsd ki a kezed, maradj erős: alapok újszülöttek anyukáinak”. A strukturált, pszichoedukáción és az interperszonális terápia (IPT) alapelvein nyugvó megelőző programban a várandósok képzett szakemberek segítségével készülhetnek fel a gyermek születése körüli időszak lelki kihívásaira.

A négy szülés előtti és egy szülés utáni alkalomból álló program témái között szerepel a szülés utáni depresszióval kapcsolatos pszichoedukáció, az anyaszerepbe való átmenet támogatása, a párkapcsolati konfliktusok rendezése és a társas támogató háló mozgósítása, valamint a stresszkezelés, az öngondoskodás, az önérvényesítés és a reális célok kitűzése.

Egy anya segítséget kért, mégis tragédia lett a vége – hogyan ismerhető fel időben a szülés utáni krízis?

Lindsay Clancy amerikai ápolónő jelenleg is zajló bírósági tárgyalásának középpontjában egyrészt három kisgyermeke meggyilkolása áll, de ott van az a kíméletlen tény is, hogy egy anya hiába kért segítséget, nem jutott időben megfelelő ellátáshoz. Az ügy jóval több családot érintő kérdéseket hozott felszínre: mi választja el az átmeneti lehangoltságot a depressziótól, az ijesztő gondolatokat a teljes valóságvesztéstől, és hová fordulhat az, aki érzi, hogy baj van? A válaszadáshoz elsőként le kell bontani a jó anya mítoszát, amely gyakran akkor kényszeríti hallgatásra a nőket, amikor segítségre volna szükségük.

Hozzászólások

Késely Ajna: Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki a gyerekén éli ki az álmait, mert neki nem jött össze az olimpiai bajnoki cím

„Én még abból a korszakból jövök, amikor addig kellett menni és hajtani, amíg meg nem haltunk a medencében” – meséli Késely Ajna, aki gyerekkora óta a legmagasabb szintű sportolói elvárások között él. A sérülése nemcsak arra tanította meg, hogy tiszteletben kell tartania a teste határait, hanem arra is, milyen nehéz az úszáson kívül megtalálnia önmagát. A HVG Pulzusnak adott interjúban őszintén beszél a kihalóban lévő személyes kapcsolatokról, mentális nehézségekről, gyermekkori traumákról, túlzott maximalizmusról, elnyomott érzésekről, nemet mondásról, arról, hogy mennyire változtatta meg a korán jött siker, és meddig szeretne még úszni.