Betöltés...
Három történet arról, hogy megszületésünk élményét – életünk legjelentősebb eseményét – magunkkal visszük. S ha ez traumatikus volt, rajtunk áll, hogy feldolgozzuk, és a helyére tegyük, hogy ne gátoljon minket a továbbhaladásban.
A szülés utáni depresszió egyáltalán nem ritka, ugyanakkor az édesanyák nehezen veszik rá magukat a segítségkérésre.
Sok mindent befolyásol, hogyan tekint rá a kismama.
Sőt a házasságot is óvja az apák szülési szabadsága.
Miért olyan nehéz beszélni az anyai dolgokról? Mi dolguk a férfiaknak a szülőszobán? Van-e a gondoskodásnak neme? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszédéből szerkesztettünk egy rövid részletet.
A hétvégén Budapestre látogatott a 88 éves, francia Michel Odent, aki több évtizede jelentős szerepet játszik a szülés történetének alakításában. Nálunk leginkább a Mindannyian a víz gyermekei vagyunk című könyv szerzőjeként ismerik. A szülésznők, bábák és szülészorvosok részére tartott workshop után beszélgettünk vele.
Három anyák napi történet arról, hogy megszületésünk élményét magunkkal visszük. S ha ez traumatikus volt, rajtunk áll, hogy feldolgozzuk, és a helyére tegyük, hogy ne gátoljon minket a továbbhaladásban. Orosz Katalin pszichológus írása.
„Nem csupán az elfogadásig jutnak el a szülők, hanem ahogy újraalkotják a világról való elképzeléseiket, úgy újrateremtik, átformálják önmagukat” – mondja Singer Magdolna a vetélés, a szülés körüli halál során elvesztett gyermekek szüleiről, akik az Asszonyok álmában síró babák, Történetek a gyászról című tabudöntő új könyvének szereplői. - Interjú.
Közel 30 anya és apa mesélte el Singer Magdolna gyászterapeutának gyászát és az újrakezdést: vetélés, abortusz vagy szülés közbeni halál miatt veszítették el gyermeküket. Az Asszonyok álmában síró babák című könyv a napokban jelenik meg, ebből választottunk egy történetet.
