Betöltés...

Átalakul az apák agya, ha szülés után sokat vannak a babával

Sőt a házasságot is óvja az apák szülési szabadsága.

  • Pulzus

Akár egy-két hétnyi apasági szabadság is komoly ellenszer a válás ellen.

Az atyai gyermekgondozással foglalkozó, egyre szaporodó tanulmányok egyike szerint már ennyi idő is 26 százalékkal növeli a házasság fennmaradásának valószínűségét.

Egy másik, szintén amerikai felmérés szerint kilenc év elteltével is szorosabb volt a gyerekek kapcsolata azokkal az apákkal, akik pici korukban időt szántak a gondozásukra.

A hatás egyik oka az lehet, hogy a kicsik pátyolgatása kimutatható változásokat okoz az apák agyában.

Spanyol és japán kutatók is azt tapasztalták, hogy átalakul az apai agynak az a része, amely a szociális kogníciót (lényegében a más emberekkel kapcsolatos információk feldolgozását) végzi.

Ez esetben azt figyelték meg, hogy a gyermekgondozó apák agya erősebben reagál csecsemők fotóira.

Egy holland kísérletben pedig az derült ki, hogy a gyermeksírás jobban hat azoknak az apáknak az agyára, akik előzőleg három héten át babahordozóban vitték magukkal a kicsit.

Figyelemre méltó, hogy ez a hatás azokban az apákban volt a legerősebb, akiknek rossz gyermekkoruk volt.

Azaz a kutatók szerint a közeli kapcsolat az újszülöttekkel épp azoknak az apáknak tesz a legjobbat, akiknél a legnagyobb lenne a családi feszültségek kockázata.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A test 90 felett is képes fejlődni: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól?

Faudzsa Szingh 89 évesen kezdett rendszeresen futni, 100 évesen pedig maratont teljesített. Julia Hawkins százévesen állított fel korosztályos sprintrekordot, Robert Marchand pedig százon túl is javítani tudott a kerékpáros teljesítményén. Ezek a történetek nem azt üzenik, hogy mindenkinek maratont kell futnia időskorban, hanem azt, hogy a test még nagyon későn is képes alkalmazkodni, fejlődni és visszanyerni valamennyit abból, amit elveszettnek hittünk. A kérdés inkább az: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól akkor is, ha nekünk a cél csak annyi, hogy jó erőben, stabilabban és önállóbban éljünk?