Betöltés...
Az e technikával élők máshogy reagálnak a negatív érzelmekre.
Lehet, hogy utálnak minket, de mindez kevésbé fáj, ha harmonikus viszonyban vagyunk önmagunkkal.
Legalábbis ezt állítják amerikai pszichológusok, akik egy kísérletükben úgy találták, sokkal jobban viselik a kiközösítést, elutasítást – illetve az ezt kísérő negatív érzelmeket – azok, akik rendszeresen gyakorolják a mindfulness technikákat.
A magyarra tudatos jelenlétként fordított mindfulnesst a virginiai kutatók olyan lelkiállapotként írták le, mint amelyben az ember jóval nyitottabb a külső és belső hatásokra, érzékenyen, ítélkezés nélkül figyel arra, amit gondol és érez.
Ezért a negatív érzelmek nem is nagyon tudnak gyökeret verni benne.
Kísérletükben 40 egyetemistát kértek meg, hogy egy olyan számítógépes játékkal játsszanak, amelyben labdát kell dobálni a virtuális partnereknek, ám egy idő után már egyik féltől sem kapnak labdát, magyarán kirekesztik őket.
A kiközösítés kevésbé zavarta azokat a résztvevőket, akik előzetesen a tudatos jelenlét magasabb szintjéről számoltak be.
Ám az igazán meglepő az, hogy ez nem csupán az érzések szintjén van így, hanem a mindfulnesst megélőnek az agya is másképp működik.
A kutatók ugyanis – MRI-készülék segítségével – úgy találták, hogy a tudatos jelenlétben élők agyában egyszerűen nem (vagy sokkal kevésbé) aktiválódnak azok a területek, amelyek a társas kapcsolatok nyomán kialakuló stressz és negatív érzelmek megjelenéséért felelősek.
A vizsgálatból úgy tűnik, hogy a meditáció, illetve az egyszerűségre és tudatosságra törekvés kézzel foghatóan javíthatja a lelki egészséget.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
