Betöltés...

Elnézést, az ön párja is energiavámpír?

Ne féljünk tőlük, lefegyverezhetők, ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben, ahol reálisan ítéljük meg önmagunkat, beleértve a képességeinket, az erőforrásainkat. Az energiavámpír az, aki fél, aki a gyengébbre vadászik, életképtelenség-érzését leplezve ezzel.

  • Pulzus

Amikor társaságban vagy randin azt érezzük, hogy érthetetlen módon elfáradunk, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy „vámpír” áldozatai lettünk. Nem olyan nehéz felismerni az energiavámpírokat, mint gondolnánk. A ragadozó legárulkodóbb jele, hogy azt az érzést váltja ki a másik emberből utólag, hogy a beszélgetés egyoldalú volt, és „használták”. A jól működő emberi kommunikáció alapja ugyanis a kölcsönösség.

Ha azonban jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy kicsit mindenki energiavámpír. Mindnyájunk számára szükséges – és teljesen normális –, hogy energiát kapjunk a másik embertől. Cserébe viszont adunk is. Az ilyen kapcsolatokban azt érezzük, hogy a másik jelenléte felvillanyoz, feltölt, és várjuk az újabb találkozást vele. Az energiavámpír szándéka azonban önös és egyoldalú, kihasználja a partnerét, így veszélyes is az emberi kapcsolatokra.

A belső űr csökkentése

A „vámpírizmus” mint jelenség sok mentális zavar tüneteivel megegyezik, így a szakember számára informatív, ha a pácienssel találkozáskor érzékelni tudja az energiarabló működésmódot.

A vámpír elsődleges célja, hogy mindig megélje a fölényt. Hajtóerő működteti, hogy a másik embert használva az önmagában lévő hiányt kitöltse. Ezeknek az embereknek csekély az önbecsülésük. Az önmagukról alkotott képük, vagyis az énképük sérült. Kicsinek, kevésnek érzik magukat, így félnek a másik embertől.

A félelem az előbb említett hiány érzéséből fakad, hiszen rettegnek, hogy a másik leleplezi őket, és fény derül a gyengeségre. Az energiavámpír tehát fél, amit úgy képes csökkenteni, hogy leginkább a párját, partnerét „szívja le” – ez természetesen tudattalan folyamat. Ez ideig-óráig valóban tudja csökkenteni a belső űrt.

Ám lássuk azt is, hogy ez az éhség soha nem csillapítható teljesen. Újra és újra megismétlődik a folyamat, amíg ki nem merül az áldozat. Általában ez a kimerülés képes megtörni az ismétlődő folyamatot, méghozzá leginkább úgy, hogy a vámpír eldobja a kimerült partnert, aki már nem okoz kellő kielégülést, és új áldozat után néz. Sokszor ez jelenti a párkapcsolatban a menekülést annak, akire rátelepszik az élősködő.

Olvassa tovább Makai Gábor pszichológus cikkét a rezilienciával foglalkozó HVG Extra Pszichológia magazinban. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg! Ezt a számunkat most e-könyvként is megrendelheti.

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, most sokféle meglepetéssel várjuk.

 


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.