Betöltés...

Csekély nagylelkűség is boldogabbá tesz

Az ember alapvetően jó – ez a kutatás is erősíti ezt az elképzelést.

  • Pulzus

Mi történik az agyunkban, amikor saját és mások érdekei között döntünk? A Zürichi Egyetem professzora, Philippe Tobler és nemzetközi kutatótársai a kérdés nyomába eredtek.

Kísérleteikben a résztvevők döntések sorozatában köteleződhettek el amellett, hogy bizonyos pénzösszeget számukra fontos embereknek ajándékoznak vagy magukra költik.

A belső vívódást elektródákkal mérték agyuk három területén, amely a boldogságérzésben, a döntéshozatalban és az altruista (jótékony) viselkedésben érintett.

A nagylelkűen döntők agyában interakció lépett fel a boldogságért és az önzetlen viselkedésért felelős területek között, ami azonnal megemelte boldogságszintjüket, még a tényleges cselekedet meglépése előtt. Eszerint már a puszta elhatározás, hogy jót tesznek másokkal, boldogságot adott nekik.

Lenyűgöző, hogy önmagában a szándék képes neurális változást előidézni az agyban. Ez a pozitív hatás ráadásul független volt az ajándék nagyságától. Nem szükséges önfeláldozó mártírrá válni, hogy jobban érezzük magunkat, már csekély nagylelkűség is csodákra képes – összegezte Tobler professzor az eredményeket a Nature Communications nevű online tudományos felületen.

 

 

 

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.