Betöltés...
Megvan rá a jó okunk.
Szokás szerelemhormonnak nevezni, hiszen bimbózó romantikus találkozások euforikus élményét köszönhetjük neki, de szerepet játszik az anya-gyermek kapcsolatban is.
A Norvég Műszaki és Tudományegyetem és az Új-Mexikói Egyetem kutatói nemrégiben az oxitocin új dimenzióját vizsgálták, amiről a Hormones and Behavior nevű szaklapban számoltak be.
Párokkal végzett vizsgálatukból kiderül, hogy oxitocin szabadul fel a testünkben olyankor is, ha a párkapcsolatunk veszélyben van, azaz a párunkat kevésbé érezzük elkötelezettnek magunkhoz képest.
A kutatók szerint a hormon hatására több figyelem és motiváció irányul a kapcsolat felrázására, nagyobb elánnal dolgozunk a megjavításáért.
Ám veszett ügynek érzett esetekben, amikor a partnerünket már nagyon távolinak érezzük, nem fokozódik az oxitocintermelésünk.
Valószínűleg evolúciós nézőpontból az bizonyul adaptívnak, hogy ne fecséreljük feleslegesen az energiáinkat. Az eredmények mindenesetre további vizsgálódásra adnak okot.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
