Betöltés...
Nem könnyű jó döntést hozni, ha ilyen sok a lehetőség.
Kecsegtetőnek tűnik, ha van miből választanunk, amikor döntés előtt állunk.
Azonban a bőség zavara tudományosan megragadható tényezővé válik, amint azt a döntést valóban meg is kell hoznunk.
Az amerikai Buffalói Egyetemen „bénító paradoxonnak” nevezték azt a jelenséget, amikor a rendelkezésre álló lehetőségek túl magasra teszik a mércét az egyénnek, aki így nagyon jó döntést akar hozni – ám nem érzi képesnek magát rá, és a belső félelem a rossz döntéstől végül tényleg rossz irányba billenti a döntéshozatal folyamatát.
A Biological Psychology magazinban nemrég publikált 500 fős vizsgálatban fiktív társkereső profilok közül kellett kiválasztani az ideális partnert.
Mindeközben pszichofiziológiai méréseket végeztek a résztvevőkön (például nézték a pulzust és a szívverés erősségét).
Az értékek alapján a nagyszámú opció elé állított résztvevők jelentősebbnek, egyúttal elárasztónak, túlterhelőnek élték meg a választást, nem úgy, mint a kevesebb lehetőséggel szembesülők.
A szerzők ajánlása szerint a bénultság csökkentésére érdemes belegondolni az aktuális döntés valódi jelentőségébe (például egy elhibázott vacsoramenü még nem a világ vége), és hasznos, ha előre lefektetünk néhány egyszerű vezérfonalat, ami segítségünkre lesz a választásban.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
