Csokis szájjal, elmázolt rúzzsal, filctollnyomos orral készítették elő kísérletüket amerikai egyetemek fiatal kutatónői.
Már az első fázisban azt tapasztalták, hogy nagyon kevesen hívták fel a figyelmüket az amúgy feltűnő rendellenességekre.
Utána több hasonló kísérleti helyzetet – hibás prezentáció, tévesen kimondott név és hasonlók – teremtettek, és mindannyiszor az derült ki, hogy az emberek észreveszik ugyan, hogy valami nem stimmel, de fukarkodnak a visszajelzéssel, a feedbackkel.
Nem meglepő, hogy Francesca Gino és szerzőtársai milyen válaszokat kaptak, amikor értékelték az alanyok viselkedését.
A hallgatagok nem akarták megsérteni vagy zavarba hozni embertársukat, mások azzal nyugtatták magukat, hogy nem az ő dolguk szóba hozni a malőrt.
A kutatók azt tartják újdonságnak a nem túl bonyolult kísérletsorozatukban, hogy azt is kiderítették: a legtöbben csak a maguk kényelmére gondolnak, ezért alábecsülik, mennyire fontos lenne a kis figyelmeztetés a másik embernek.
Sőt a fiatal amerikai kutatónők azt is megállapították, hogy minél nagyobb következményekkel jár a hiba, annál kevésbé gondolják az emberek, hogy a másiknak nagy szüksége lenne a konstruktív visszajelzésre.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
