Betöltés...

Nem jó, ha lehorgonyzunk, mert rosszul dönthetünk

Pláne ha sérelmeket élünk át, akár csak szemtanúként.

  • Pulzus

A lehorgonyzás olyan kognitív torzítás, amelynek során fejben lecövekelünk egy korai információnál, és hiába érnek új, árnyaltabb ingerek, azokat a döntéseinknél nem vesszük figyelembe.

Az amerikai Marylandi Egyetem társegyetemek közreműködésével véghezvitt kutatásában a faragatlan viselkedés és a döntéshozatal kapcsolatát vizsgálták a lehorgonyzási torzítás szempontjából.

Bár ez a gondolati jelenség rengeteg hétköznapi szituációban előfordulhat, különösen veszélyes az egészségügyben.

A kutatássorozat egyik kísérletében rezidenseket helyeztek szimulációs gyakorlatba.

A kezdés előtt téves információt kaptak a lehetséges diagnózisról, majd egy beteget kellett kivizsgálniuk és kezelniük, miközben visszajelzésekkel bombázták őket.

Az egyik feltételben a rezidens a szimuláció előtt szemtanúja volt két orvos durva viselkedésének, a másik feltételben nem érte őket ilyen élmény.

A Journal of Applied Psychology című szaklapban nemrég közzétett eredmények nem festenek túl optimista képet.

A faragatlanságot szemtanúként átélő rezidensek ugyanis rendre lehorgonyoztak a kezdeti téves diagnózisnál, és félrekezelték a pácienst, noha számos új információ állt rendelkezésükre a helyes diagnózis felállításához.

A többi kísérletből az is kiderült, hogy a közvetve és közvetlenül tapasztalt sértés ugyanazt a gondolkodásszűkítő hatást okozta, ez pedig kedvezett a lehorgonyzásnak.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


 

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.