Betöltés...
Amíg a mozaikcsalád biztonságot nyújtó egésszé alakul, érdemes néhány nehézséggel járó fordulópontot szem előtt tartani. Ezek közül kiemelkednek a párkapcsolat történései.
Egy mozaikcsalád előtörténetében óhatatlanul megjelenik a veszteség, ami az esetek döntő többségében válás, ritkább esetben az egyik szülő halála. A korábbi család széthullása minden szempontból krízis az érintettek számára. A krízis megélése azonban nem feltétlenül jelent tragikus végkifejletet.
A szó eredeti jelentése fordulat, és ez az értelmezés magában hordozza azt, hogy bár mindent felforgató változás történik, ami nehéz érzésekkel jár, de a kimenetel előjele pozitív is lehet. Amikor valaki a válás után egyedülálló szülőként lavírozva a hétköznapokban új társra talál, majd vele együtt közösen elkezd formálódni a mozaikcsalád, az jó példája annak, amikor a krízisállapotot növekedés, fejlődés, virágzás követ.
A párkapcsolat hangulata
Ám mozaikcsaládban az élet korántsem egyszerű, így ahhoz, hogy ne találjuk magunkat évekkel később újabb krízis kellős közepén, nagyon tudatosan érdemes felépíteni a részekből összerakott egészet. Elsőre talán azt gondolnánk, hogy az ilyen családegyesítési folyamatban a legnagyobb tervezést és előkészítést az igényli, hogy az egymás számára szinte idegen emberek (azaz az új partner és a már meglévő gyerekek, vagy a két fél gyermekei) elfogadják, megismerjék egymást, összecsiszolódjanak. Márpedig ezekre a történésekre is fontos odafigyelni.
A mozaikcsaládokkal folytatott, lassan évtizedes munkám során szerzett tapasztalom alapján a legtöbb tudatosságot az igényli, hogy ebben a családegyesítési folyamatban a párkapcsolat megőrizze a stabilitását, egyensúlyát, harmóniáját. Hiszen minden család, legyen az hagyományos vagy mozaik, a két szülő párkapcsolatára épül. A család érzelmi légkörét és azt, hogy a gyerekek hogyan érzik magukat ebben a családban, a párkapcsolat hangulata határozza meg.
Hol a fókusz?
Hagyományos családban a gyerekek érkezésével sokszor teljesen lekerül a fókusz a párkapcsolatról: a két felnőtt már nem férfi és nő, hanem csupán anya és apa a párkapcsolatban, ami sok esetben érzelmi eltávolodáshoz, a párkapcsolat kiüresedéséhez vezet. Mozaikcsaládba lépve a történetiség némileg másképp alakul, hiszen itt már szülőként ismeri meg egymást a két ember, és e mellett a szerep mellett épül az új párkapcsolat.
A kezdeti fázisban a két világ még teljesen elválik egymástól: az egyedülálló szülő a gyerekekkel töltött időben csak anya vagy apa, a gyerekek nélkül töltött napokon pedig igyekszik a párkapcsolatát megélni, kiteljesedni újra a férfi–nő szerepben. Ahogy a kapcsolat fejlődik, elérkezik a pont, amikor megjelenik az igény arra, hogy a két fél már egy egész legyen. Elindul az ismerkedés a gyerekekkel, közös élményeket él meg a rendszer összes szereplője, majd egy ponton döntés születik az összeköltözésről is.
Ez az a pont, amikortól a férfi–nő valamint az anya–apa szerepek már egy térben találkoznak. Itt csúszhat el könnyen a fókusz a párkapcsolatról.
Olvassa tovább Bogár Zsuzsa pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a tudatos önmegvalósítással foglalkozunk.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
