A nagyobb volumenű változásokat hajlamosak vagyunk magunk előtt görgetni. A fogyókúra általános példa erre a jelenségre: bizonyára mindenki fel tud idézni legalább egy olyan embert az ismeretségi köréből, aki állandóan azt hajtogatja, hogy most már igazán itt lenne az ideje, hogy gatyába rázza magát, bár tulajdonképpen nem érti, miért dudorodnak az oldalán az úszógumik, hiszen alig eszik valamit. Komoly változás előtt áll az az ember is, aki régóta hanyatlóban lévő párkapcsolata rabságából szeretne kiutat találni, de az érzelmi, egzisztenciális függés mindig visszarántja az első lépés megtételétől.
A változás gondolatára adott reakciónk a személyiségünkből adódóan különbözik. Általánosságban elmondható, hogy a nyitott gondolkodású, önvezérelt, autonóm emberek fogékonyabbak az új lehetőségekre, amelyekről úgy érzik, hozzájárulnak a fejlődésükhöz, érésükhöz. A zártabb gondolkodású egyének kevésbé hajlandók elhagyni a biztonságot nyújtó szemléleti keretüket, jobban ragaszkodnak megszokott körülményeikhez, szokásaikhoz. A változás ugyanakkor mindig kockázatot rejt magában és sokszor áldozatot kíván, ráadásul nemritkán szorongást okoz, korábbi kudarcélményeket tetézhet a félelem az ismeretlentől, a sikertelenségtől, a csalódástól. Ezek miatt hajlamosak vagyunk halogatni az első lépés megtételét, várva a megfelelő pillanat elérkeztére, ami így egyre nagyobb ködbe vész.
