Független énünk - Identitáskrízis társvesztés után

Önmagunkat kapcsolatainkon keresztül éljük meg, és szoros szeretetkapcsolat esetén ez hatvá­nyozottabban jelentkezik. A másik énje átszivárog legbenső lényegünkig, formál, alakít, mert olyan közel engedjük magunkhoz, mint senki mást. Ez a hatás konfliktusokkal terhelt kapcsolatok eseté­ben éppúgy fennáll, mint harmonikus kapcsolat esetén. „Olyan, mintha saját magamtól válnék el” – mondják sokan a válásukról. Életünk legfonto­sabb kapcsolatai énazonosságunk biztos pontjait, stabilitásunk pillérét jelentik. Érthető tehát, hogy ha a kapcsolat megszűnik, az identitásunk válik bizonytalanná. A 39 éves Dóra így mesél erről: „Fogalmam sincs, ki vagyok, mi vagyok. Nemcsak a férjemet veszítettem el a válással, hanem önma­gamat is. Most ébredtem rá, hogy a férjem és a környezet által rám aggatott feleségszerepekkel azonosultam. Az odaadó, hűséges társ, a briliáns szervező, aki mosolyogva zsonglőrködik a családi és munkahelyi feladatok logisztikájával. A cuki asszonyka, aki házsártosan és kócosan is szeret­hető. Sokkoló a felismerés, hogy alapvetően a fér­jemhez fűződő viszonyomból határoztam meg magam.”