Lehet-e kedvelni valakit, akivel sosem találkozunk személyesen?
Hát persze, és ezt a pszichológia paraszociális kapcsolatnak hívja (para-, azaz hasonló, de nem igazi, mint például a paramilitáris szóban).
A médiafogyasztás új formái – köztük a podcast vagy a közösségi hálózat – lendítették fel a pszichológusok érdeklődését az iránt, hogyan kötődnek az emberek a képzeletbeli, például filmben szereplő, vagy a létező, de személyesen nem ismert, például podcastban kommunikáló személyekhez.
Maga a fogalom azonban az 1950-es évekből való. Az akkori médiafordulat, a televízió elterjedése nyomán írta le először a jelenséget két amerikai szakember, Donald Horton és Richard Wohl.
Az egyoldalú kapcsolat erejének egyik csattanós példája volt Mr. Big nemrég „bekövetkezett” halála. A Szex és New York sorozat jelentős alakja egy szobabiciklin kapott infarktust. Paraszociális híveinek megrendülése annyira erős volt, hogy a sporteszköz gyártójának részvényárfolyama átmenetileg nagyot zuhant.
Szélsőséges példa a magyar anekdota, amely szerint annak idején idehaza gyűjtés indult egy brazil szappanopera főhőse, Isaura felszabadítására a rabszolgasorból.
A téma egyik kutatója, Nicole Liebers német pszichológus szerint paraszociális kapcsolat bárkit megérinthet, és hatása főképp a megszűnésekor vált ki a valódihoz hasonló, ám könnyebben múló gyászt, haragot.
Egy amerikai agykutató, Dylan Wagner azt is kimutatta, hogy a hatás az agyban is hasonlóképpen jelentkezik, de szintén gyengébben. A mérések lényegében arra utaltak, hogy egy fiktív személy ahhoz hasonló idegtevékenységet vált ki, mint egy távolabbi barát vagy ismerős.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
