A rákinfluenszer, az író, meg az orvos: történetek életről és halálról
A történetek ereje még egy szempontból fontos a narratív medicinában: nemcsak a beteget, hanem az orvost is felszabadítja a megszokott hierarchiából.
Mivel nem vagyok szakember, csak házi készítésű definícióim vannak nagyjából mindenre. Számomra az empátia az, amikor belemegyek a másik őrületébe, fájdalmába, adott lelki állapotába, és úgy időzöm benne, hogy nem ítélkezem, nem tanácsolok, nem minősítek, csak megpróbálom a saját kis üzememben feldolgozni azt, ami az illetőben zajlik, majd úgy visszaadni neki, mintha ketten dolgoztunk volna rajta.
Hát így, nagyjából ez.
Nem tartom empátiának, ha valaki elsírja magát a kávéreklámokon, meghatódik a romantikus filmeken, vagy úgy akar segíteni kéretlenül mindenkin, hogy közben ő maga nincs rendben.
