Ha valaki nézegeti a közösségi média aktuális trendjeit, különös dologra lehet figyelmes: egyre több olyan tartalomgyártó jelenik meg, aki krónikus betegséggel él együtt.
Az ilyen jellegű posztokat, videókat előállító tartalomgyártók tevékenységüket az edukációnak, a láthatóság növelésének szentelik. Ezen a listán látható, hogy a legnépszerűbb rákinfluenszerek óriási eléréssel rendelkeznek: a @thekingofchemo néven jelen lévő Lain Liam Wardnak például majdnem tízmillió követője van az Instagramon, de az utána következőknél is hasonló a nagyságrend. Ők sokszor kórházban, műtőben, kezelőben készült posztokkal változtatják meg az egészség és a betegség között húzódó, korábban sérthetetlennek tűnő határokat.
Vannak más, a rákhoz hasonlóan stigmatizált betegségek, amelyről számos tartalmat találhatunk, ilyenek például a mozgásszervi deformitások, az egyre többeket érintő bélbetegségek, vagy a sztómaterápia. Jellemzőjük, hogy a szégyen ellenében közösséget akarnak teremteni azokkal, akik hasonlóval küzdenek, ugyanakkor fel akarják hívni a figyelmet a betegségek társadalmi tabusítására.
Hogy ez kinek mennyire tetszik, persze ízlés és érdeklődés kérdése. A jelenség azonban egyáltalán nem új: a betegségről való beszéd, a betegségből létrejövő, az egyéni életútra, válságra, újrakezdésre rákérdező történetek az irodalomban is szép számmal megtalálhatók.
Az onkológia rákfenéje a betegút – mondja Szántó István onkológus, aki 46 éves praxisa során sem tudta megszokni a rák gonoszságát. Hogyan közli a diagnózist? Miért maradhat sok eset ellátatlanul? Miért elhibázott a mellrákszűrés protokollja Magyarországon Újhelyi Mihály plasztikai sebész szerint? Milyen, amikor a páciens mosollyal távozik az emlőrekonstrukció után? Az onkológussal és a plasztikai sebésszel a hajlamosító génmutációkról és a különféle szűrési lehetőségekről is beszélgettünk.
