Betöltés...
Hogyan ismerhetjük és érthetjük meg igazán a legbensőbb érzéseinket? Egy különleges önfeltáró és önnevelő technika, a „belső gyermek” módszer egyszerű és játékos lépésekkel segít ebben a folyamatban. De ki az a belső gyermek, miért jó megbarátkozni vele, hogy lehet gyermeki énünkkel minőségi időt tölteni, és mi köze mindennek a transzgenerációs traumákhoz?
Ahhoz, hogy érett, autonóm felnőtt személyiség váljon belőlünk, mindenekelőtt meg kell találnunk önmagunkban a gyermeket. Ezzel a paradoxonnal kezdi könyvét Tiffany Trieu, akinek azzal kellett megküzdenie, hogy Vietnámból Amerikába kivándorolt szülei az alkalmazkodás és beilleszkedés nehéz évei alatt elfojtották magukban az érzéseiket, elfeledték az álmaikat, és erre nevelték a lányukat is.
A gyógyulás ebből az állapotból csak úgy volt lehetséges, hogy felfedezte magában a „belső gyermek” hangját. Magyarán: tudatosan elkezdte keresni azt a gyermeki ént, aki még természetes és őszinte kapcsolatban áll önmagával, az érzéseivel.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
