Betöltés...

A perfekcionizmus árnyoldalai

Sokféle sportolót láthatunk az olimpián, ám abban alighanem hasonlítanak, hogy valamiképpen mind a tökéletességre törekszenek.  De létezik-e „egészséges” perfekcionizmus? Hogyan tudják az élsportolók elkerülni a görcsös hibakeresést? Mi a hozzátartozók és a közönség felelőssége a sportolók mentális jóllétében? És miért fontos az átlagembernek e téren is tanulni a versenyzőktől?

  • Pulzus

„Nemrég beszélgettem egy már visszavonult, annak idején nagyon sikeres sportolóval, és azt mesélte, sehogy sem tudja levetkőzni a versenyzői mentalitását: benne van a folyamatos fejlődés iránti igény, mindig jobb akar lenni az új szakmájában, viszont nem tud megállni pihenni vagy elégedetten hátradőlni, ez a készség nem alakult ki nála” – hozott példát a perfekcionizmusra Kovács Krisztina sportpszichológus, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem adjunktusa.

Igaz, ez nem is annyira elrettentő példa, hiszen a kutatások szerint nincs élsport perfekcionizmus nélkül. Sőt mintha a tökéletességre törekvés egyfajta elvárás is lenne versenyzők és edzők felé, hiszen ez a tulajdonság fokozhatja a teljesítményt, és segítheti a még jobb eredmények elérését.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.

Győző-Molnár Anna