Betöltés...
Sokféle sportolót láthatunk az olimpián, ám abban alighanem hasonlítanak, hogy valamiképpen mind a tökéletességre törekszenek. De létezik-e „egészséges” perfekcionizmus? Hogyan tudják az élsportolók elkerülni a görcsös hibakeresést? Mi a hozzátartozók és a közönség felelőssége a sportolók mentális jóllétében? És miért fontos az átlagembernek e téren is tanulni a versenyzőktől?
„Nemrég beszélgettem egy már visszavonult, annak idején nagyon sikeres sportolóval, és azt mesélte, sehogy sem tudja levetkőzni a versenyzői mentalitását: benne van a folyamatos fejlődés iránti igény, mindig jobb akar lenni az új szakmájában, viszont nem tud megállni pihenni vagy elégedetten hátradőlni, ez a készség nem alakult ki nála” – hozott példát a perfekcionizmusra Kovács Krisztina sportpszichológus, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem adjunktusa.
Igaz, ez nem is annyira elrettentő példa, hiszen a kutatások szerint nincs élsport perfekcionizmus nélkül. Sőt mintha a tökéletességre törekvés egyfajta elvárás is lenne versenyzők és edzők felé, hiszen ez a tulajdonság fokozhatja a teljesítményt, és segítheti a még jobb eredmények elérését.
A csuklónk egészsége nem csak azért fontos, hogy fájdalom nélkül gépeljünk, emeljünk vagy bevásárlószatyrot cipeljünk. A kéz szorítóereje az általános izomerő és egészségi állapot egyik egyszerűen mérhető jelzője is lehet, amelyet kutatások a későbbi szív-érrendszeri kockázattal és az életkilátásokkal is összefüggésbe hoztak. Gyógytornász segítségével mutatjuk meg, hogyan őrizhető meg a csukló mozgékonysága és ereje.
