Betöltés...

A perfekcionizmus árnyoldalai

Sokféle sportolót láthatunk az olimpián, ám abban alighanem hasonlítanak, hogy valamiképpen mind a tökéletességre törekszenek.  De létezik-e „egészséges” perfekcionizmus? Hogyan tudják az élsportolók elkerülni a görcsös hibakeresést? Mi a hozzátartozók és a közönség felelőssége a sportolók mentális jóllétében? És miért fontos az átlagembernek e téren is tanulni a versenyzőktől?

  • Pulzus

„Nemrég beszélgettem egy már visszavonult, annak idején nagyon sikeres sportolóval, és azt mesélte, sehogy sem tudja levetkőzni a versenyzői mentalitását: benne van a folyamatos fejlődés iránti igény, mindig jobb akar lenni az új szakmájában, viszont nem tud megállni pihenni vagy elégedetten hátradőlni, ez a készség nem alakult ki nála” – hozott példát a perfekcionizmusra Kovács Krisztina sportpszichológus, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem adjunktusa.

Igaz, ez nem is annyira elrettentő példa, hiszen a kutatások szerint nincs élsport perfekcionizmus nélkül. Sőt mintha a tökéletességre törekvés egyfajta elvárás is lenne versenyzők és edzők felé, hiszen ez a tulajdonság fokozhatja a teljesítményt, és segítheti a még jobb eredmények elérését.

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.

Pulzus