Betöltés...

Láthatatlan lányok - Az anyai jelenlét hiánya

Felnőtt nőként folyamatosan mások helyeslését, jóváhagyását várjuk; nehezen alakítunk ki intim, egyenrangú kapcsolatokat; önbizalomhiánnyal küzdünk, nem tudunk kiállni magunkért, gyakori társunk a bűntudat, a szégyen, a félelem, a szorongás vagy a depresszió? Lehetséges, hogy mindezek oka az anyánkhoz fűződő viszonyunkban gyökeredzik.

  • Pulzus

Talán felmerült már bennünk, hogy az anyánk nem szeret, aztán valószínűleg rögtön el is szégyelltük magunkat, egyrészt azért, mert az anyaságot idealizáló, misztifikáló világunkban az anyai szeretet megkérdőjelezése tabu. Másrészt pedig azért, mert gyerekként, a szülőnek teljesen kiszolgáltatva, a saját túlélésünk érdekében nem gondolhattuk azt, hogy az anyánk rossz, ehelyett azt tettük magunkévá, hogy mi vagyunk a rosszak, a felelősek – állítja Susan Forward – számos The New York Times-bestseller, köztük a Mérgező szülők szerzője – nemrégiben magyarul is megjelent, Anyák, akik nem tudnak szeretni című kötetében.

Hozzászólások

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.