Férjével és két gyermekével meg egy macskával 60 négyzetméteren él együtt Párizsban, az Instagram népe mégis a csodájára jár, annyira tágas, szellős, minimalistán berendezett a lakása. Vajon mi a titka Marie Quéru-nek, hogy ilyen vonzó és tárgyakkal nem agyonzsúfolt környezetet volt képes teremteni maga körül?
A fogyasztói társadalomban mindenki küzd a vásárlás állandó kísértésével, és valljuk be, a legtöbben nap mint nap elbuknak ebben a harcban, nem csoda, hogy a szekrényeink és kamráink túlcsordulnak, sokszor alig tudunk mozdulni a felesleges holmiktól. Ennek következtében pedig „naponta szenvedünk a környezetünk vizuális szennyezettségétől, az elménk mentális szennyezettségétől és az életmódunk által okozott környezetszennyezéstől” – fogalmaz honlapján a francia szakember.
A káosz lefoglalja a gondolatainkat is
Kétségtelen, hogy a környezetpszichológiai kutatások már jó ideje rámutattak arra, mentálisan milyen megterhelő egy zsúfolt, kaotikus, rendetlen környezet. Ezek a terek és tárgyak ugyanis nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is „foglalják a helyet” az agyunkban, mivel folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy dolgunk van velük. Egy ilyen állapot pedig terheli a gondolkodási kapacitásunkat is, így lassabban és kisebb hatékonysággal leszünk képesek szellemi tevékenységre, a figyelmünk folytonosan elterelődik.
Mindebből az is következik, hogy a körülöttünk lévő, általunk birtokolt tárgyak hatnak ránk, nem mindegy tehát, mikkel vesszük körbe magunkat. Marie Quéru ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tárgyaink valójában birtokolnak is minket, olykor egyenesen a „rabszolgáik” leszünk. Éppen ezért kellene sokkal nagyobb figyelmet szentelni annak, mi minden van a lakásunkban.
