Betöltés...

Így lehet egészséges kapcsolatunk a tárgyakkal

Amiben nem vagyunk biztosak, hogy szükségünk van rá, arra biztosan nincs szükségünk. Ez az egyik alapszabálya a manapság egyre népszerűbb „belső ökológia” mozgalomnak. De hogyan kezdjünk a rendrakáshoz? Kívülről vagy belülről induljunk? Mi legyen azokkal a tárgyakkal, amelyekhez emlékek, érzelmek fűznek?

  • Pulzus

Férjével és két gyermekével meg egy macskával 60 négyzetméteren él együtt Párizsban, az Instagram népe mégis a csodájára jár, annyira tágas, szellős, minimalistán berendezett a lakása. Vajon mi a titka Marie Quéru-nek, hogy ilyen vonzó és tárgyakkal nem agyonzsúfolt környezetet volt képes teremteni maga körül?

A fogyasztói társadalomban mindenki küzd a vásárlás állandó kísértésével, és valljuk be, a legtöbben nap mint nap elbuknak ebben a harcban, nem csoda, hogy a szekrényeink és kamráink túlcsordulnak, sokszor alig tudunk mozdulni a felesleges holmiktól. Ennek következtében pedig „naponta szenvedünk a környezetünk vizuális szennyezettségétől, az elménk mentális szennyezettségétől és az életmódunk által okozott környezetszennyezéstől” – fogalmaz honlapján a francia szakember.

A káosz lefoglalja a gondolatainkat is

Kétségtelen, hogy a környezetpszichológiai kutatások már jó ideje rámutattak arra, mentálisan milyen megterhelő egy zsúfolt, kaotikus, rendetlen környezet. Ezek a terek és tárgyak ugyanis nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is „foglalják a helyet” az agyunkban, mivel folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy dolgunk van velük. Egy ilyen állapot pedig terheli a gondolkodási kapacitásunkat is, így lassabban és kisebb hatékonysággal leszünk képesek szellemi tevékenységre, a figyelmünk folytonosan elterelődik.

Mindebből az is következik, hogy a körülöttünk lévő, általunk birtokolt tárgyak hatnak ránk, nem mindegy tehát, mikkel vesszük körbe magunkat. Marie Quéru ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tárgyaink valójában birtokolnak is minket, olykor egyenesen a „rabszolgáik” leszünk. Éppen ezért kellene sokkal nagyobb figyelmet szentelni annak, mi minden van a lakásunkban.

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.