„Mi nem afféle embereknek tervezünk!” – torkollta le gúnyosan egy idősebb kollégája Patricia Moore termékdizájnert, amikor azt tudakolta, tudnának-e olyan jégszekrényt tervezni, amelynek az ajtaját az ízületi gyulladással bajlódók is könnyen ki tudják nyitni. A New York-i Raymond Loewy cég 22 éves munkatársa igencsak felkapta a vizet az „afféle emberek” kitételen, és belevágott a 20. század legradikálisabb empátiakutatási kísérletébe: vagyis, hogy megtudja, milyen 85 éves nőnek lenni.
Egy profi sminkmester segítségével teljesen átalakíttatta magát, és nem csupán a kinézetében, hanem a mozgásában, a látásában, a hallásában is egy idős nő bőrébe bújt. Így járta 1979 és 1982 között Amerika nagyvárosait, hogy megtapasztalhassa, milyen nehézségekkel szembesülnek a leghétköznapibb tevékenységek – egy zebrán való átkelés, lépcsőn felmenetel, egy konzerv vagy éppen egy hűtőszekrény kinyitása – során.
Tapasztalatai alapján teljesen új irányt szabott a nemzetközi termékfejlesztésnek. Ebből születtek meg az „univerzális dizájn” eszközei, amelyeket (elvileg) bárki képes könnyedén használni.
