Az iskolaév elején sok szülőnek okoz fejtörést, hogy az iskolakezdés mellett milyen sportra kezdje járatni a gyerekét. Különösen a 6–8 évesek családjaiban lehet ez fontos kérdés, hiszen sokan akkor köteleződnek el egy sportág mellett (vagy legalábbis kezdenek életükben először járni edzésekre), és bár az is fontos szempont, hogy milyen messze van az edzés helyszíne az otthontól, sokkal fontosabb, hogy olyat lehessen választani, amelyet a gyerek szeret, örömét leli benne, fizikailag fejleszti, meg tudja élni benne önmagát és megfelel a személyiségének is.
Próbálgatni nem szégyen
Bármilyen nehéznek tűnik is az összes szempontnak megfelelni, a döntés valószínűleg jóval könnyebb, mint ahogy azt sokan gondolják – nyugtat meg Nagy Gyöngyi sportpszichológus. A gyerekek sportolása ugyanis nem olyan, mint egy felnőtt munkahelye: minél több van belőle, annál gyanúsabb, hogy sehol sem bírja ki pár hónapnál tovább. A fiatalok sportágválasztásakor nyugodtan lehet próbálkozni, hiszen előny, ha többféle mozgásformában szerez gyakorlatot. Jót tesz az izomzatának és a személyiségfejlődésének is, ha egyik évben mondjuk teniszre jár, a másikba focira, a harmadikban meg úszik. Sok élsportoló is meséli, milyen jót tett neki, hogy annak idején, gyerekként többféle sportba kóstolhatott bele.
A szülőnek pedig könnyebbség, hogy tudja, nem (feltétlenül) hatévesen dől el, hogy valaki milyen sportoló lesz – ha egyáltalán komolyan fog később is edzeni. Bár kétségtelen, hogy vannak úgynevezett alapozó sportok (mint az úszás, az atlétika vagy a torna), amelyek általában bárkinek jót tesznek, fejlesztik az izomzatot, javítják a mozgáskoordinációt, de mégis érdemes elengedni azt a fajta hosszú távú gondolkodást, ami amúgy is jellemző a felnőttekre, és megpróbálná évtizedekre előre kijelölni a gyerek pályáját.
