Gábornak egy pláza telefonszervizébe kellett mennie intézkedni, mert a kiskorú fia beadta oda pár napja a telefonját hátlapcserére, amit előzetesen 35 ezer forintért vállaltak, majd, amikor szóltak, hogy jöhet az elkészült telefonért, már 70 ezerbe került a javítás, mert közben „kiderült”, hogy az akkumulátort meg egy elszakadt kábelt is cserélni kell. Mivel ezt nem akkor jelezték, amikor észlelték a hibákat, Gábor felháborodva ment reklamálni, és bár tudatában volt az ide vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályoknak, a kereskedő simán lenyomta a vitában, az apuka elég hamar lefagyott, és végül választhatott, hogy vagy elviszi 70-ért a megjavított készüléket, vagy 35 ezerért visszateszik a rossz akkut és az elszakadt kábelt.
Frusztráló szituáció, amilyenből számtalan hasonló fordulhat elő akár a most felpörgő karácsonyi vásárlások idején, akár más, nagy szolgáltatókkal (bankokkal, telefontársaságokkal, közművekkel stb.) való viták során, amikor szintén tehetetlennek érezzük magunkat. De vajon mit és miért él át az átlagember egy ilyen helyzetben, és miért érzi magát egyszerre megalázva, eszköztelennek és becsapottnak, ha egy jogi személlyel szemben kell(ene) az igazát érvényesíteni?
Lebénít a hatalmi aszimmetria
Számos okra vezethető vissza, hogy miért vagyunk ilyen esetben képtelenek frappánsan, nyugodtan és főleg hatékonyan reagálni – magyarázza Gáspár Ádám pénzügyi tanácsadó, önmeghatározása szerint „pénzügyi elgondolkodtató”. Egyrészt hatalmi aszimmetriát élhetünk meg, mivel a bankok, a szolgáltatók, a nagyvállalatok vagy akár a (kis)kereskedők jogi és adminisztratív előnyben, erőfölényben vannak hozzánk képest. Általában ők ismerik (de legalábbis: nálunk jobban ismerik) azokat a jogszabályokat, a vásárlással vagy szolgáltatással automatikusan létrejött szerződéseket, vagy épp a panaszkezelési folyamatokat, amelyek alapján el tudnánk dönteni, kinek van igaza és mi a teendő.
Joggal érezhetjük emiatt, hogy „úgyis mi maradunk alul”, „úgysem tehetünk semmit”, ez pedig sokaknál azonnal bekapcsolja a tanult tehetetlenség reflexét. Ha sokszor tapasztaltuk, hogy egy helyzetben kevés a kontrollunk, hogy nincs beleszólásunk a folyamatokba (családban, munkahelyen, szolgáltatókkal vagy állammal szemben), akkor a szervezetünk automatikusan lekapcsolja az „érdekérvényesítő üzemmódot”, és passzívvá válunk, még, ha lennének is eszközeink.
