Toxikus pozitivitáson tartósan fenntartott, erőltetett pozitív hozzáállást értünk, amely a negatív érzelmeink elnyomásához, a hiteles érzelemfeldolgozás gátlásához vezet. Azért káros, mert visszatartja az egyént a segítségkéréstől vagy az őszinte önkifejezéstől.
Megkülönböztethetjük az egészséges pozitivitástól, amely rugalmas, a körülményekhez igazodó hozzáállást jelent, és a nehézségek közepette is lehetővé teszi, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe. Amíg az egészséges pozitivitás a valóság felismerésére és a helyzet elfogadására épít, a toxikus pozitivitás a negatív érzelmek letagadásából indul ki, és gyakran észrevétlen módon befolyásolja érzelmi működésünket és társas kapcsolatainkat.
Bár a pozitív gondolkodásnak számos előnye lehet, a túlzott, kikényszerített, vagy a negatív érzelmeket elutasító formája éppen ellenkező hatást fejt ki: érzelmi elfojtást, bűntudatot, elidegenedést, sőt mentális egészségromlást indíthat el. Azon keresztül, hogy akadályozza az érzelmek szabad és őszinte megélését, hamis üzeneteket közvetít, például, hogy a negatív érzelmek a gyengeség jelei.
Túlzott elvárások
Az érzelmeink elutasítását általában az önmagunkkal vagy másokkal szembeni túlzott elvárások alakítják ki, ezek hatására válunk hajlamosakká arra, hogy érvénytelenítsük a negatív tapasztalatainkat. Abból a hiedelemből indulunk ki, hogy a negatív gondolatok, félelmek vagy kétségek kifejezése nem elfogadott sem magunk, sem mások előtt. Ezért csírájában elfojtjuk a szorongást, a bizonytalanságot, a motiválatlanságot vagy akár a dühöt, amelyet valós vagy vélt igazságtalanság esetén élünk meg.
A megélt valóság és a kívülről elvárt pozitivitás közötti különbség egyre nagyobb belső feszültséget generál, amit fokozódó önkritikával rejtegetünk önmagunk elől. Például: „A másik nem is okozott csalódást, velem van a baj, nekem semmi nem elég jó.”
