Egy barátunkat vagy potenciális barátunkat meghívjuk egy teára. Egy ismeretlennek pénzt adunk, hogy tegyen vele, amit jónak lát. Szóba állunk egy hajléktalannal, és meghallgatjuk az életét. Csupa olyan tett, amelyek egy haszonelvű, kapitalista világban aligha magyarázhatók meg racionálisan, mégis jobban érezzük magunkat tőlük, mint ha nem tettük volna meg. Merthogy kollektív jövőnk elsősorban azon múlik, az emberek nagy része többet ad-e a világnak, mint amennyit elvesz tőle, belőle.
Ez az egyik bevezető megállapítása Chris Anderson Ragályos nagylelkűség – A szemlélet, amely jobb hellyé teszi a világot című nemrég megjelent kötetének. A TED nonprofit szervezet alapítójaként és vezetőjeként ismert szerző úgy látja, hogy a nagylelkűségnek mély biológiai gyökerei vannak, ráadásul minden vallásban és szinte minden kultúrában találhatunk példát a nagylelkűség szerepének méltatására, vagyis ez lehet a kölcsönös bizalom és együttműködés alapja. Talán az is kijelenthető, hogy a nagylelkűség a kiindulópontja mindannak, amit az emberiség eddig felépített, és annak is, amit a jövőben létrehozhat.
Nemcsak áldozat, hanem önérdek is
Bár számos példát találhatunk arra, hogy akár egyetlen személy nagylelkűsége is szinte megállíthatatlanul „ragályos” lehet, az embereket közel hozó technológia – az internet – korában mégis inkább annak a veszélye fenyeget, hogy teljesen elszakadunk egymástól, hiszen a világháló egyre inkább a gyűlölködés és versengés terepévé válik. Pedig már azzal is komoly változást érhetünk el, ha nagylelkűen kezdünk el gondolkodni – magyarázza Anderson. Nincs feltétlenül szükség pénz adományozására, hiszen már az is sokat számít, ha az időnkből, a kreativitásunkból, a tehetségünkből adunk másoknak, vagy egyszerűen csak jelenlétet, figyelmet ajándékozunk. „Manapság már egészen elképesztő láncreakciókat is beindíthatunk effajta viselkedéssel.”
A nagylelkűség csírája ott rejtőzik mindenkiben, és aki utat nyit neki, a tapasztalatok szerint újfajta értelmet, célt és reményt talál az életében, mi több, a legmélyebb örömöt élheti át. Ezért is fogalmaz úgy a szerző, aki a nagylelkű cselekvésre irányuló döntés egyszerre áldozat és – hosszú távon – önérdek. És ez ugyanúgy igaz az egyénekre, mint a vállalatokra, szervezetekre, akik számára szintén a legbölcsebb és legelőnyösebb döntés, ha nagylelkű tetteket hajtanak végre.
