Betöltés...

Amikor a kamasz fiam lopni kezdett, megpróbáltam a csalódottsággal kezdeni valamit

A kamaszoknak sokkal nehezebb korlátot állítani, mint a kisebb gyerekeknek. Néhány kommunikációs megoldás azonban segíthet – nemcsak az adott ügyben, hanem a kapcsolatunkon is.

  • Pulzus

Amikor a fiam, Ethan kamaszodott, a helyzet kezdett komolyra fordulni. Korábban is volt pár alkalom, amikor bajba keveredett az iskolában, de azok egyike sem volt jelentős.

De 16 éves korában komolyan romlani kezdett a helyzet. Egy nap felhívtak a rendőrségtől, hogy menjek érte az őrszobára, mert egy bolti lopásban vett részt. Több haverjával közösen teleraktak egy bevásárlókocsit édességgel és sörrel, és megpróbáltak elrohanni az egésszel. Azt mondta, fogalma sincs, hogy miért tette, csak sodródott az eseményekkel.

Ez egyáltalán nem volt jellemző rá, de én attól féltem, hogy jellemzővé válik. Édesség és sör – jól mutatja, hol áll a kamasz: a gyerek- és a felnőttkor mezsgyéjén. Hogy tud megbirkózni ezzel a helyzettel? Vissza tudunk emlékezni, milyen zavaros időszak volt ez a saját életünkben? És most, szülőként nekünk hogyan kellene kezelnünk a helyzetet?

Elmondhatjuk például a gyerekünknek, milyen érzést vált ki belőlünk a magatartása. A szülők egyik visszatérő szava ebben az időszakban a „csalódottság”. A gyereket jobban megérinti, ha a szülő csalódottként jellemzi magát, mint az, hogy „Úgy viselkedsz, mint egy idióta”.

https://hvg.hu/360/20240522_gyerek-meg-felnott-mar

A problémamegoldási jegyzék

Fontos eszköz az alábbi problémamegoldási jegyzék, amelyen végighaladva a kamasz is könnyebben megérti a gondolatmenetet. Ha ezt alkalmazzuk, a kamasz idővel saját maga is képes lesz használni ezeket a módszereket.

1. Fogalmazzuk meg a problémát! Ezt a példát véve alapul: „A bolti lopást elfogadhatatlannak tartom. Meg kell értenünk, miért történt ez, és végig kell gondolnunk, mi garantálja, hogy ilyen soha többé ne következzen be. Szörnyen szégyelltem magam, amikor az őrszobára kellett érted mennem.”

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.