Szinte mindenkivel előfordul, hogy nem rögtön lát neki egy elvégzendő feladatnak, hanem kicsit tologatja annak elkezdését. Egyes felmérések szerint az egyetemisták 80–90 százalékára jellemző ez a hozzáállás, de azok is jelentős mértékben érintettek, akik nagy stresszel járó, megterhelő munkát végeznek. A halogatás az utóbbi 30 évben egyre gyakoribb jelenséggé vált a modern társadalmakban, és a legtöbben valamilyen online tevékenységgel próbálnak menekülni a feladataik elől.
A motiválatlanságtól a szórakozottságig
Tévedés lenne azt gondolni ezen statisztikák láttán, hogy modern világukban egyre többen küzdenek időszervezési problémákkal, és a legtöbben olyan rosszul menedzselik a hétköznapjaikat, hogy rendszeresen összesűrűsödnek a teendőik. A halogatás hátterében ugyanis legtöbbször az adott feladattal kapcsolatos nehéz érzések állnak – magyarázza Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi docens. Ennek oka lehet például az, hogy motiválatlanok vagyunk, mert nincs ötletünk, hogyan kezdhetnénk bele, de az is tipikus szituáció, amikor az nyomaszt minket, hogy vajon képesek vagyunk-e elvégezni az adott teendőt, munkát (vagyis kételkedünk az énhatékonyságunkban).
Ehhez hasonló, de mégis más jellegű halogatás, amikor a perfekcionista gondolatok bénítanak meg minket, vagyis attól tartunk, hogy nem tudjuk „tökéletesen” elvégezni az adott feladatot. Végül, de nem utolsósorban manapság nagyon sokakra jellemző, hogy azért nem teszik (időben) a dolgukat, mert a környezetükben valami elvonja a figyelmüket – és hát tegyük a szívünkre a kezünket: ember legyen a talpán, aki a mai világban ellen tud állni ezeknek a szórakoztató lehetőségeknek. Annyival könnyebb a telefonunkat elővenni vagy belekezdeni egy sorozatba, mint nekikezdeni egy nemszeretem vagy nehéz munkának.
Mikor konstruktív a halogatás?
Ha azon kapjuk magunkat, hogy megint halogatjuk valaminek az elvégzését (vagy elkezdését), mindig érdemes kicsit távolabbról is ránézni a húzódozásunkra, mert az nagyban függ az elvégzendő feladat jellegétől. Amennyiben például a munkahelyünkön egy olyan tennivalót bíznak ránk, amit a hátunk közepére sem kívánunk (esetleg a feladatkörünkön is kívül esik), akkor az alacsony motivációnkat kell valahogy leküzdeni. Ha viszont a feladat túl nagy falat számunkra, akkor az énhatékonyság gátját kell legyőzni, és azt a hitet, bizonyosságot kell megszerezni, hogy képesek vagyunk rá.
