Ha emlékszünk még gyerekkori nyarainkra, biztosan az is beugrik, milyen végeláthatatlanul hosszúnak tűntek akkoriban a vakációk – vagy azért, mert rengeteg élményben volt részünk, vagy azért, mert nem volt mit csinálni. Vagy gondoljunk csak iskolás korunk matek-, magyar-, történelem-, kémia- stb. óráira: biztosan mindenki fel tud idézni soha el nem jövő kicsöngetéseket. És fordítva: minél idősebbek vagyunk, úgy tűnik, annál gyorsabban röppennek el a nyári szabadságok, annál hamarabb jönnek el az újabb és újabb karácsonyok. Ez utóbbit egyébként – mármint, hogy sokan így érzékelik – brit és iraki kutatók két éve feketén-fehéren is bebizonyították.
A sok új élmény lassítja az idő múlását
Az idő „röpülésének” vagy „csigalassúsággal múlásának” az okait máig nem tárták fel a tudósok, de elméleteik azért vannak a mindenki által átélt jelenségre. Az egyik legismertebb teória, hogy gyerekkorban az egyes események – mondjuk egy iskolaév vagy egy nyári vakáció – arányaikban sokkal nagyobb részt tesznek ki egész addigi életünkből, ezért valóban hosszúnak tűnhetnek. Másrészt sokkal nagyobbak és gyorsabbak lehetnek a változások ebben az életszakaszban – mind fizikailag, mind személyiségben –, mint felnőtt korban, vagyis egész másnak érezheti magát egy gyerek pár hónap elteltével. Harmadrészt a gyerekek, fiatalok nagyon sok „első” élményt élnek át – például az első állatkerti látogatást, az első csokis jégkrémet, az első vitorlázást –, és ezek a revelációként átélt benyomások valósággal „kitágítják, megnyújtják” az időt – hangsúlyozza Steven Taylor brit pszichológus a Time magazinban.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260319_peakspan-hosszu-elet-longevity-kutatas-elettartam-elethossz
Kétségtelen, hogy gyerekként rengeteg új élményünk, felfedezésünk és ezekről rögzült emlékünk van, amelyek sokkal jobban megmaradnak, mint a felnőtt lét nagyrészt rutinszerűen zajló hétköznapjai – teszik hozzá más kutatók. Nem véletlen, hogy azokat az időszakokat vagy éveket, amikor nem sok újat csinálunk – csak a rengeteg „szokásos dolgot”, amivel mindig is telnek a napjaink –, rövidebbnek érezzük. Mi több, felnőttként gyengül a memóriánk is, így kevésbé élénken maradnak meg bennünk az átélt események, emiatt is gyorsul(hat) fel a napok, hónapok, évek folyása.
Miért áll meg a mutató halálközeli élményeknél?
Van azonban még valami. Az időérzékelés szempontjából nem mindegy, hogy mennyire figyelünk magára az időre – hívja fel a figyelmet Ruth Ogden, a liverpooli John Moores Egyetem pszichológusa, a világ egyik legismertebb időkutatója. Általános tapasztalat, hogy
amikor épp boldogok vagyunk és jól érezzük magunkat a családunk vagy a barátaink társaságában, élvezzük, amit csinálunk, akkor nem figyelünk az időre, nem is igazán fontos, hány óra van, emiatt minden olyan gyorsan telik.
Ha viszont valami kellemetlen élményben van részünk, mondjuk stressz nyomaszt minket, szomorúak vagyunk, épp a fogorvosi székben ülünk, vagy semmi tennivaló nincs, és nagyon unatkozunk, akkor örökkévalóságnak tűnik egy rövid időszak is, hiszen állandóan azon jár az eszünk, vajon meddig tart ez még.
