Kelet- és Közép-Európában szinte társadalmi adottság, hogy a politika már nagyon korán benyomul a fiatalok és a gyerekek életébe. A szocializmus, a rendszerváltozás, a NER – hogy csak az elmúlt évtizedek korszakait említsük – a maga módján kínált egy világot és egy világképet, amelybe generációk nőttek bele, az immár felnőtt emberek pedig sokszor utólag kényszerültek átértelmezni az „igazságokat”, amelyeket az adott politikai korszakok elhitettek velük. Minden ilyen korszaknak megvannak a maguk pszichológiai mintázatai is, amelyeknek a tanulmányozása segít megérteni az eseményeket, a polgárok akcióit, reakcióit és hozzáállását a közélethez.
A mindezt magyarázó politikai pszichológia – bár igény már korábban is lett volna rá – viszonylag fiatal tudományág, nagyjából ötvenéves múltra tekint vissza. Az első politikai pszichológiai kézikönyv 1973-ban jelent meg, az első nemzetközi társaság pedig 1978-ban jött létre a témában.
Ha körbenézünk a világban, nagyon sok bonyolult, néha irracionálisan kusza eseményt találunk, amely politikai pszichológiai magyarázatért is kiált. Rögtön a szomszédunkban itt a négy éve tartó háború, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök a hatalmas áldozatok és a kilátástalan kimenetel ellenére sem hajlandó feladni. Vagy a soha véget nem érő közel-keleti konfliktus, ahol terrorcselekmények és háborúk sormintájában élnek és halnak palesztinok és izraeliek egyaránt. A Brexittől Donald Trumpig, a még mindig velünk élő Benes-dekrétumoktól az iráni forradalmárokig találunk olyan momentumokat, amelyek látszólag ellentmondanak a logikának, de a pszichológia irányából mégis érthetővé válhatnak.
A politikai pszichológiának már az elnevezése is sejteti, hogy interdiszciplináris területről van szó, amelyben a pszichológia és a politikatudomány mellett megjelennek a szociológia vagy a történettudomány szemléletei és módszerei is. Jaap Van Ginneken holland pszichológus és kommunikációs szakember szerint a politikai pszichológia tulajdonképpen a „politikai tapasztalat, viselkedés, az egyén és csoport politikai interakciójának tudománya”. Magyarázatokat kínálhat politikai jelenségekre a pszichológiai elméleteket alkalmazva és a politikai jelenségek pszichológiai hátterének vizsgálatával.
