Betöltés...
Ha egy közeli kapcsolatban érzelmi zsarolás üti fel a fejét, az még nem jelenti azt, hogy halálra van ítélve. De fel kell ismernünk és őszintén be kell ismernünk, hogy felülírhassuk. Nem vagyunk egyedül: a probléma emberek millióit érinti.
„Az volt a terv, hogy a karácsonyi szünetet utazgatással töltjük a feleségemmel. Hónapok óta készültünk rá. Felhívtam anyámat, hogy elújságoljam neki, végre minden jegyünk megvan. Majdnem sírva fakadt. – De mi lesz a karácsonyi vacsorával? Tudod, hogy akkor gyűlünk össze mindannyian. Ha ti ehelyett inkább elutaztok, azzal az egész család karácsonyát tönkreteszitek. Hogy teheted ezt velem? Mit gondolsz, hány karácsonyom van még hátra? Így aztán persze beadtam a derekamat. A feleségem meg fog ölni, de fogalmam sincs, hogy tudnám élvezni az utazásunkat ekkora bűntudattal.”
Mi történik ezekben a helyzetekben? Miért ébresztik fel bennünk bizonyos emberek ezeket az érzéseket: „Már megint veszítettem. Mindig beadom a derekamat. Nem is azt mondtam, amit valójában éreztem. Miért nem tudom megértetni másokkal, amit mondani szeretnék? Hogy lehet, hogy sosem tudok kiállni a saját érdekeimért?”
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
