„Az volt a terv, hogy a karácsonyi szünetet utazgatással töltjük a feleségemmel. Hónapok óta készültünk rá. Felhívtam anyámat, hogy elújságoljam neki, végre minden jegyünk megvan. Majdnem sírva fakadt. – De mi lesz a karácsonyi vacsorával? Tudod, hogy akkor gyűlünk össze mindannyian. Ha ti ehelyett inkább elutaztok, azzal az egész család karácsonyát tönkreteszitek. Hogy teheted ezt velem? Mit gondolsz, hány karácsonyom van még hátra? Így aztán persze beadtam a derekamat. A feleségem meg fog ölni, de fogalmam sincs, hogy tudnám élvezni az utazásunkat ekkora bűntudattal.”
Mi történik ezekben a helyzetekben? Miért ébresztik fel bennünk bizonyos emberek ezeket az érzéseket: „Már megint veszítettem. Mindig beadom a derekamat. Nem is azt mondtam, amit valójában éreztem. Miért nem tudom megértetni másokkal, amit mondani szeretnék? Hogy lehet, hogy sosem tudok kiállni a saját érdekeimért?”