Mira 28 éves, szorongásos zavarokkal élő nő. Nemrég végzett az óvónőképzőben, keveset keres, a szüleinél él a gyerekkori szobájában, rendre agresszív férfiakkal randizik. Szeretne saját lakást, családot, normális fizetést, de erre évek óta nem lát reményt. Kilátástalannak érzi a jövőjét.
Kriszta 39 éves, pánikbeteg. Egyedül neveli két gyermekét, a tartásdíj hol érkezik, hol nem. Két állásban gürizik, hogy a hitelt visszafizessék a kis lakásra, amelyben szoronganak. Húzza az igát, erős, kitartó nő, de a pánikrohamok váratlanul csapnak le rá.
Dia 51 éves, depressziós. Pár éve elköltözött egyetlen gyermeke, azóta alkoholbeteg férjével élnek egymás mellett, mint két idegen. Nem szeretne a fiára és annak párjára ráakaszkodni, de a szomorúsága és a magánya egyre csak nő, nem tudja enyhíteni.
E három példából is látszik, hogy a mentális betegségek – a genetikai huzalozottságon túl – gyakran bizonyos élethelyzetekben, krízisszituációkban jelentkeznek vagy lángolnak fel újra. Kitágítva a képet: a mentális egészség alakulását jelentősen befolyásolják a nemi egyenlőtlenségek, a gondoskodási terhek eloszlása és a társadalmi körülmények – erre a következtetésre jutott minap Mental Health Europe szervezet jelentése. A friss vizsgálat célja volt bemutatni, miként kapcsolódik össze a mentális egészség a nemi szerepekkel és a társadalmi egyenlőtlenségekkel.
