„Elindult a busz a végállomásról, és az utasok azonnal egymásnak estek, amikor valaki kinyitotta az ablakot. Éktelen kiabálás ment, hogy a 40 fokban ne nyissák ki az ablakot, mindjárt elkezd dolgozni a klíma; akik meg a nyitott ablakra szavaztak, azt követelték, hogy amíg dolgozni nem kezd, legalább addig legyen nyitva, mert meggyulladunk” – meséli a budapesti Bálint, aki szerint szinte megrázó volt az emberek kétségbeesett és agresszív hangneme, „mintha az életükről lett volna szó”.
A vidéken élő Daniella egy másik esetet osztott meg a 40 fok feletti napokból. „Fáradtan, maximumra tekerve a légkondit, mint egy élőhalott jutottam be az autómmal a munkahelyemre, ahol a lehűtött helyiségben álmatagon próbáltam dolgozgatni. Majd késő délután fulladozva a hőségtől hazasétáltam, és otthon vettem észre, hogy az irodám parkolójában felejtettem a kocsimat.”
Két különböző történet, de mindkettő jól illusztrálja, hogyan kalibrálja át a reakcióinkat a szokatlan hőség: szokásunktól eltérően türelmetlenné, agresszívabbá vagy akár lelassulttá, szétszórttá válhatunk.
A magzat, a csecsemő, a kisgyerek, de még a tinédzser szervezete is jóval kitettebb a hőhullámoknak, mint egy egészséges felnőtté. Talán nem is gondolnánk, hányféle mentális következménye lehet pusztán annak, hogy hosszú napokon át olyan hőségben élnek gyerekek, mint amilyet az elmúlt két hétben elszenvedünk.