Betöltés...

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.

  • Kapitány-Fövény Máté

A kislány felriad, testét jeges verejték lepi. Szörnyű álmot látott. Katonák, kiabálás, fröccsenő sár, fültépő dörejek töltötték ki a végeláthatatlan jelenetet, amelyben mintha ő lett volna a kétségbeesetten menekülő és a kétségek közt őrlődő üldöző is. Anyja odatelepszik az ágy szélére, és meghallgatja az álmot. Meghallgatja, és rádöbben, hogy az álomban megjelenő jelenet zavarbaejtően ismerős. Hiszen ez szóról szóra megesett az ő anyjával. De hogyan álmodhatta ezt a lánya? Talán mesélt volna neki arról a borzalomról, amit a nagymama átélt? Ez meglehetősen valószínűtlen. Talán a férje szólta el magát valamikor? Vagy kíváncsi lányuk kihallgatta valamelyik beszélgetésüket? Akárhogyan is, a nagymama emléke immár egy következő generáció álmában elevenedett meg.

https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260610_fuggoseg-leszokas-addikcio-drog-szerelem-alkohol-chips

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.