Betöltés...
Lehet, hogy pontosan tudjuk, miért nem működött a kapcsolat, mégis visszavágyunk bele. Egy dal, egy hely vagy egy régi üzenet elég ahhoz, hogy újra úgy érezzük, mintha friss lenne a veszteség. A szakítás ugyanis nem pusztán arról szól, hogy eltűnik mellőlünk valaki: vele együtt felborul az a kép is, amit addig önmagunkról és a jövőnkről építettünk. Pálinkás-Panyi Anna pszichológus írása.
Érzelmileg jelentős kapcsolat felbomlása halálesettel ér fel. Végérvényesen elvesznek tőlünk valamit, amiben bíztunk, amire támaszkodtunk, amivel terveztünk. Fontos embert veszítünk el, akihez kötődtünk, ragaszkodtunk, akihez rengeteg élmény és emlék fűz. Ez igazi gyászfolyamat, végigmegyünk minden stációján. Tagadjuk, hogy ez megtörténhetett velünk, haragszunk a világra, kétségbeesett kisgyerekként alkudozunk a történtek visszafordításáért, és rezignált beletörődéssel éljük túl egyik napot a másik után. S akár a klasszikus gyászolóknál, ezek a stádiumok itt is kiszámíthatatlanul követik egymást, ismétlődésekkel, kihagyásokkal tarkítva.
Miért veszélyes minden valódi beszélgetés? Miért olyan a politikai korrektség, mint az inkvizíció? Miért fontos szempont, hogy mindnyájan egy nőnek a méhében kezdtük az életünket? Miért nem a megértés a terápia lényege? A 85 éves író-pszichoterapeutával a napokban megjelent kötete, a Végtelen beszélgetés apropóján beszélgettünk.
