Betöltés...
A szülés kiszámíthatatlansága, a fájdalom és a kontroll elvesztésétől való félelem sok nő számára komoly szorongásforrás. Ferenczi Beáta dúlával és terapeutával arról beszélgettünk, mitől függ, hogy egy szülés felemelő vagy traumatikus élményként marad-e meg, hogyan lehet erősíteni a biztonságérzetet, és miként dolgozhatók fel azok a történetek, amelyek nem úgy alakultak, ahogy az anya remélte.
„Azt hittem, jól ismerem a testemet, és megfelelően felkészültem a szülésre. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Fogalmam sem volt, milyen lesz gyereket szülni, milyen elementáris erő árad át a testemen, és mennyire megijedek majd tőle. A fájdalom egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre számítottam, és az erejétől sokkot kaptam. (…) Elkezdtem ellenkezni és küzdeni a saját testem ellen. Próbáltam a lelkére beszélni, és meggyőzni, hogy hagyja abba. Szerettem volna elmenni, elmenekülni, eltűnni. Mire észbe kaptam, a félelem teljesen magával ragadott. Mindentől féltem: attól, hogy elkezdődnek a fájások, attól, hogy abbamaradnak, mert utána újabbak jönnek, a fájdalomtól, attól, hogy nem fogom bírni, de leginkább csak halálosan rettegtem – bár valójában nem tudtam, mitől. A félelem teljesen átvette az irányítást a testem és a lelkem fölött, és minden egyebet kiszorított.”
Susanna Heli svéd szülésfelkészítőt, gyógytornászt, dúlát saját – végül pozitívba forduló – szülésélménye indította el azon az úton, hogy minél több nőnek segítsen megtalálni azt a belső erőt, amellyel leküzdhetők a várandósság és a szülés közben elő-előtörő negatív érzések. A szülés ugyanis azzal együtt, hogy egy természetes testi folyamat része, az egyik legnagyobb érzelmi kihívás is, amiben egy nőnek része lehet. Heli szerint a stresszreakciót valójában ez és nem önmagában a fájdalom válthatja ki, aminek bénító hatása is lehet.
A szakember meglátása szerint a félelem a biztonságos egészségügyi ellátás ellenére fokozódik, dacára annak, hogy ma a nők felkészültebbek, olvasottabbak, és az ellátással szemben is magasabb elvárásokat támasztanak. Ahogy írja, manapság inkább fogjuk fel orvosi kérdésként, mint érzelmi fejlődést hozó, jelentős eseményként, azonban az aktív bevonódás és az egyensúly érzése eltűnhet, ha a nők átengedik a kontrollt az egészségügynek abban a hitben, hogy ők jobban értenek hozzá.
Azt is hangsúlyozza, hogy – sokak vélekedésével ellentétben –
nem az érzéstelenítés módján, a szülés helyszínén, az esetleges komplikációkon vagy egyéb külső körülményeken múlik, hogy a szülésélmény pozitív lesz-e.
Kutatásokra hivatkozva megjegyzi: sok nő félelemből kéri az érzéstelenítést, ugyanezen kutatások szerint azonban ezek a nők a szülést így is ijesztőnek élik meg. Szerinte ritka, hogy a nők kizárólag a fájdalmat érzékelik negatívnak, inkább a fájdalommal kapcsolatban megélt negatív érzések válnak traumatizálóvá.
A szülésélmény szempontjából tehát döntő jelentősége van a pánik- és szorongásérzés kezelésének; ennek a hiánya komoly következményekkel járhat, ami a gyerekkel való kötődésre is rányomhatja a bélyegét.
A szülés sok nő számára nem felszabadító élmény, hanem trauma, amelynek következményei hónapokkal később is megmaradhatnak. Egy brit elemzés szerint évente több mint 15 ezer nő szenvedhet úgy szüléshez kapcsolódó PTSD-ben, hogy a problémát nem ismerik fel.
Egy félrelépés, egy munkahelyi vétség, a fizetésünk vagy akár a Google-kereséseink: egészen különböző dolgokat tarthatunk titokban, de közös bennük, hogy folyamatosan mérlegeljük, mi történne, ha mások tudomást szereznének róluk. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus arról ír, mitől válik egy információ veszélyessé, miért olyan nehéz kontrollálni, ki mit tud rólunk, és hogyan alakította át mindezt a digitális világ.
