Ajándéklink létrehozása

Mennyiben függ a szüleinktől, hogy újra és újra bántalmazó párkapcsolatban találjuk magunkat?

Van, aki újra és újra hasonló kapcsolatban találja magát: másik partner, mégis ismerős bizonytalanság, távolságtartás vagy bántás. Ilyenkor könnyű kizárólag rossz választásokról beszélni, pedig Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő szerint a vonzalmainkba a legkorábbi kapcsolati tapasztalataink is beleszólhatnak. És néha éppen az tűnik furcsának, amitől valójában biztonságban lehetnénk.

Egy dolog biztos: a gyermek kiegyensúlyozott érzelmi fejlődéséhez érzelmi biztonságra van szüksége. Ezt a hátteret pedig a szülők teremtik meg. A szülőt az anya és az apa jelenti ideális esetben, illetve azonos nemű családoknál két anya vagy két apa. Mivel a norma az anya és az apa, ezért önmagában az ettől eltérés stigmatikus, és a nehézséget nem a modell maga, hanem a társadalom értékítélete fogja elsősorban jelenteni. Egyszülős család esetében pedig a más családokhoz viszonyításból keletkező hiány az, ami sérülést okozhat.

Mintha a halállal néznénk szembe – ezért fáj annyira a szakítás, még akkor is, ha tudjuk, hogy jobb külön

Lehet, hogy pontosan tudjuk, miért nem működött a kapcsolat, mégis visszavágyunk bele. Egy dal, egy hely vagy egy régi üzenet elég ahhoz, hogy újra úgy érezzük, mintha friss lenne a veszteség. A szakítás ugyanis nem pusztán arról szól, hogy eltűnik mellőlünk valaki: vele együtt felborul az a kép is, amit addig önmagunkról és a jövőnkről építettünk. Pálinkás-Panyi Anna pszichológus írása.

Hozzászólások

Ópium, morfium, heroin – négy író, aki nem csak megélte, meg is írta a függőséget

Négy remek író, egyetlen közös tulajdonsággal: imádták a mámort és a különféle tudatmódosító szereket. Nem mindegyiküknek sikerült leszoknia, és még ha óriási árat fizettek is önpusztító életvitelükért, olyan letaglózó erejű könyveket alkottak, amelyekben a legmélyebbre ástak saját függőségeik poklában. A száraz november – az önkéntes mértékletesség – hónapjában róluk emlékezünk meg.