Joób Máté a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense, evangélikus lelkész, mentálhigiénés lelkigondozó. 2024-ben jelent meg
A hallgatás terhe –A kollaboráció transzgenerációs hatásai című könyve, amelynek hátterében a Magyarországi Evangélikus Egyház egyedülálló, a 2000-es években saját maga által megszervezett átvilágítása áll. A kötetben publikált kutatásában Joób Máté 15 leszármazott megküzdését követte nyomon. Tarr Zoltán kultúráért és társadalmi kapcsolatokért felelős miniszter nemrég az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát segítő
szakértői tanácsadó testület tagjának kérte fel.
Amikor megpillantom egy rokonom, felmenőm nevét a Nyitottakták oldalon, az trauma a szó klasszikus értelmében?
Igen, ez egy kőkemény sebződés. És nemcsak azért, mert nem tudok mit kezdeni a ténnyel, hiszen nincsenek kellő információk a név mögött, hanem mert olyan valakinek találom meg a nevét, akiről már kialakult egy belső képem. Erre érkezik egy olyan információ, amit valahogy bele kell illesztenem ebbe a belső képbe, és ez azért komoly lelki munka: egy gyászfolyamaton megyek keresztül. Akkor lesz lehetőségem arra, hogy ezzel az élménnyel dolgozni tudjak, ha információt gyűjtök: akár a még élő illetővel beszélek erről, ha hajlandó rá, akár családtagokkal, barátokkal – vagy ha kell, szakemberrel beszélem meg, hogy mit tesz velem ez az információ, és mit tesz azzal a képpel, ami bennem kialakult az érintettről.
Akár még az is megtörténhet, hogy ezáltal sokkal reálisabb szülő- vagy nagyszülőképet formálok az illetőről, főleg akkor, ha egyébként idealizált, pozitív képet őrzök róla. Árnyaltabban is lehet nézni: egy nagymama is lehet nagyszerű anya, nagyszerű nagymama, még ha be is szervezték.
Két éve megjelent könyvében azt állítja, hogy a beszervezési történetek hátterében a család korábbi generációinak elakadásai is állhatnak.