Betöltés...
A harmadik évezred fordulóján új pszichológiai áramlat jelent meg, amely családi örökségeink, a családi generációkon átívelő hatások feltárására, őseink ránk hagyományozott, jövőnket formáló hagyatékának felkutatására született. Tóth Borbála pszichológus, a magyar transzgenerációs terápia egyik alapítójának írása.
Meddig tart hatalmában minket a múltunk, sőt a családunk múltja? Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy teljességgel ki vagyunk neki szolgáltatva. Lippai Roland coach, szociológus önvallomása megmutatja, nem kell, hogy akár a legtragikusabb körülmények megbéklyózzanak minket.
Fabricius Gábor új, Prófécia című filmje bár a Z-generációról szól, a rendező hangsúlyozza: a film valójában empátiagyakorlat, és mint olyan, az egymáshoz kapcsolódás, a transzgenerációs minták és az identitáskeresés univerzális emberi kérdéseit veti fel. A filmvetítésen jártunk, ezután pedig lehetőségünk nyílt a rendezővel is beszélgetni a Kolorádó Fesztiválon forgatott, intim hangulatú dokumentumfilmről.
Az utóbbi években felkapott lett a már korábban született belső gyermek-elmélet és terápia. Nem véletlen: a pszichológia népszerűbbé válásával egyre többen vállalják a múlttal, a gyermekkorral való szembenézést, hogy a jövőben boldogabban, harmonikus kapcsolatokban élhessenek. A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinnal szakértő szerzőinkkel ehhez a nehéz, ám gyógyító munkához szeretnénk segítséget nyújtani.
Az új jelenség - legalábbis elméletben - egyre szerteágazóbban bukkan fel a társadalomban.
Bár azt hihettük, hogy a világjárvány megtanított jelen lenni, és időt kaptunk a befelé fordulásra és erőforrásaink felfedezésére, a rohanó hétköznapok hamar visszatértek, sőt, egyre több esemény okozhat stresszt az életünkben. Idén karácsonykor kiadónk pszichológiai újdonságai segítenek békésen szemlélődni és megtalálni helyünket a forgatagban.
Szüleinktől kapjuk a modelljeinket, a felmenőinkkel láthatatlan szálak kötnek össze. A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban annak eredtünk a nyomába, mennyire determinálja testünket, lelkünket családi és egyéni múltunk, élettörténetünk.
Az élet velejárója a betegség, a halál, a válás, a veszteségek. Hiába szeretnénk, titkokkal nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket. Nem is szükséges: egyrészt érzékelik a hamisítást, másrészt sokkal több mindent meg lehet velük beszélni, mint gondolnánk. Ám nem akárhogyan.
Ha szeretnénk tudni, honnan jöttünk, milyen értékeket hagytak ránk idősebb családtagjaink.
Gondoljunk az egyik leghétköznapibb szituációra, a reggeli készülődésre. Hogyan csinálja ezt egy család négy generációja: lassan vagy gyorsan? Mit mutat ez meg a család egészéről és a családtagokról?
A másoknak megfelelés során szerzett anyasebünket generációról generációra örökítjük tovább, egészen addig, amíg megszakítjuk a láncolatot, és sikeresen kezeljük a sérülést.
Ha a társadalom nem elég együttérző, hogy segítsen a traumatizált csoportnak az élményei feldolgozásában, akkor a szorongás, a bűnbakképzés, az agresszió válhat dominánssá, és a sérülés generációkon át öröklődik. Interjú Bakó Tihamér és Zana Katalin pszichoterapeutákkal, akiknek nemrég jelent meg A transzgenerációs trauma és terápiája – A transzgenerációs atmoszféra című könyvük.
Minden családnak más az értékrendje, hitvallása, története.
Mostanában sokat hallani a transzgenerációs hatásról, sőt traumáról, és felmerülhet bennünk, hogy ez a jelenség milyen módon bukkanhat fel az ember életében.
Tüneteink hátterében néha több generáción átívelő, feldolgozatlan veszteségek, esetleg családi titkok, hazugságok állhatnak.
