A nyolcéves Bence súlyos, krónikus betegsége miatt újabb kezelésre jött a kórházba. A család úgy látja, mostanában a fiú nagyon szorong, nehezen alszik, rágja a körmét és zárkózottabbá vált. A szülők azt mondják, Bence nem tudja, mennyire súlyos az állapota.
A többedik terápiás alkalommal, miközben éppen a játékkatonákat temeti el a szőnyeg alá, egyszer csak jelentőségteljesen rám néz: „Tudom, hogy nemsokára én is meg fogok halni. Hallottam, amikor anyu a telefonban sírt.”
Még soha nem beszélgettem olyan szülővel, akit ne a jó szándék vezérelt volna a titkolózásra. Az élet nehéz dolgaival nekünk, felnőtteknek is komoly lelki munka megbirkózni. A betegség, a halál, a katasztrófák, de akár az örökbefogadás és a másság kérdése is sok családban tabunak számít vagy problémás beszélni róla.
Transzgenerációs örökségünk az, hogy a súlyos érzéseket ki se mutassuk. „Aki panaszkodik, az pórul jár. Egy igazi férfi ne sírjon. A szülő legyen erős és védje meg minden rossztól a gyermeket.” Sokunk fülében ott csengenek ezek a mondatok. Logikusnak tűnhet tehát eltitkolni vagy egyszerűen nem beszélni a gondokról.
Beszédes jelek
A gyerekek elől azonban nem lehet eltitkolni semmit. Tévhit, hogy a lelküket azzal védjük leginkább, ha nem tudnak a rossz dolgokról. Ahhoz, hogy megértsük a titok mérgező hatását, gondoljuk végig a pszichés hátterét.
A fenti példából kiindulva képzeljük el, mi történik, amikor Bence újabb kezelésre megy vagy a betegségéről kérdez. A szülei zavarba jönnek, kitérő vagy sablonos választ adnak, ami után megtörténik a lezárás. A kisfiú érzi, hogy ennél többet nem kérdezhet.
Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy mennyire ingoványos terepre tévedt. Rosszabb esetben még le is szidják, miért nem marad már csöndben. Láthatjuk, hogy önmagában a titkolózással járó metakommunikációs jelek mennyire beszédesek. A zavart félrepillantás, idegesség, lezárás, kilépés a helyzetből, hebegés-habogás, kitérő válaszadás mind sejtet valamit.
Magányos érzések
Csakhogy közben a gyermek azt éli meg, hogy ebben a bizonytalanságban egyedül maradt az érzéseivel. Nem kapott pontos és hiteles információkat a betegségéről, így csak elkapott félmondatokra, kihallgatott telefonbeszélgetésekre, illetve a fantáziájára hagyatkozhat. Ami lássuk be, komoly szorongást okozhat.
Minél tovább titkolunk valamit a gyermek elől, annál nehezebb szembenézni azzal a kérdéssel, hogy miért csaptuk be őt ennyi időn át. Talán közhelyesnek tűnhet, de előbb-utóbb szinte minden titok kiderül. Sokkoló érzés felnőttként megtudni, ha valakit örökbe fogadtak vagy eltitkolták a féltestvérét. Sajnos az ilyen komoly titok kiderülése egy életre tönkreteheti a családtagok közti kapcsolatot.
Olvassa tovább Bojti Andrea gyermekpszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
