Betöltés...
Meddig tart hatalmában minket a múltunk, sőt a családunk múltja? Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy teljességgel ki vagyunk neki szolgáltatva. Lippai Roland coach, szociológus önvallomása megmutatja, nem kell, hogy akár a legtragikusabb körülmények megbéklyózzanak minket.
Életem első évtizedét alapvetően határozta meg az alkoholizmus, a családon belüli erőszak és az a bántalmazó közeg, amit a nyolcvanas évek iskolája jelentett. Szinte elérhetetlen mélységben vésődött belém az alkoholista anyám rendszeres és brutális verése, az engem ért erőszak, gyerekként az ablakon át menekülés bele a téli éjszakába, ha kitört a verekedés. A hetvenes évek végén teljesen szétesett, diszfunkcionális családba születtem, ahol az alkoholé volt a főszerep.
A helyzetet bonyolította, hogy az apám még a születésem előtt elhagyott, őt csak később ismertem meg; alig tizenegy évesen írtam neki egy levelet. Bal kézzel formált szögletes betűim szinte olvashatatlan szavakat hagytak a papíron. Az apám alig olvasható mondatokkal válaszolt; igaz, ő a sclerosis multiplex nevű betegség miatt nem tudott már írni.
Azóta halott anyámat három évtizede láttam utoljára, az apám pedig négy évtizedes küzdelem után néhány éve halt meg. Ott voltam a temetésén. Az anyám és az apám számomra két idegen ember. Végül közeli rokonok fogadtak örökbe és neveltek fel.
„A legtöbb tabu három területen jelentkezik: a születés, a szerelem és a halál körül” – mondja a felmenők múltjáról Koltai Mária, aki családterapeutaként fontosnak tartja, hogy megismerjük a családfánkat. A pszichoterapeutát a sorsról, a családi örökséghez fűződő egészséges viszonyulásról és az egyén szabadságáról kérdeztük.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
