Betöltés...

Ilyen őszintén még nem hallottuk beszélni a Z generációt

Fabricius Gábor új, Prófécia című filmje bár a Z-generációról szól, a rendező hangsúlyozza: a film valójában empátiagyakorlat, és mint olyan, az egymáshoz kapcsolódás, a transzgenerációs minták és az identitáskeresés univerzális emberi kérdéseit veti fel. A filmvetítésen jártunk, ezután pedig lehetőségünk nyílt a rendezővel is beszélgetni a Kolorádó Fesztiválon forgatott, intim hangulatú dokumentumfilmről.

A ropogó tűz körül, az este homályában ülnek egy körben a fiatalok, és beszélgetnek – alapvetően ilyen letisztult a koncepciója Fabricius Gábor új, Prófécia című dokumentumfilmjének, ami először a 45. Magyar Filmszemlén, majd a nagyközönség előtt március 19-én a Toldi Moziban mutatkozott be. A filmet két éve, a Kolorádó Fesztiválon forgatták 5 napon keresztül, körülbelül 60 fiatal részvételével. Mint azt az alkotók a filmet követő panelbeszélgetésen elmondták, összesen 500 órányi anyagot vettek fel, ezt azonban végül egy másfél órás filmbe sűrítve láthatta a közönség. A fiatalok tabu nélkül beszélnek a filmben a szexualitástól a transzgenerációs traumákig át mindenről – ami már csak azért is különleges, mert nagyon ritkán halljuk ennyire kendőzetlenül megnyilvánulni a Z generációt, akik sokkal inkább szarkazmussal és mémekkel reagálják le a klímakatasztrófa vagy az elmagányosodás válságait.

Hozzászólások

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.

Pulzus