Betöltés...
Elcsépelt kijelentésnek tűnik, mégis a párterapeuták a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy a legtöbb párkapcsolati konfliktus és végső soron a válások nagy része is az elégtelen kommunikáció következménye. Dr. Belső Nóra pszichiáter írása.
Nem arról van szó, hogy hányszor mondjuk egymásnak azt, hogy „szeretlek”, vagy hány emojis üzenetet váltunk naponta, hanem mindazokról a több csatornán zajló folyamatokról, amelyek összességében folyamatos jelenlétünket, odafigyelésünket, az intimitást, a megbecsülést és a szeretetet jelentik a párunk számára. Érzelmeink, vágyaink vagy elvárásaink kifejezése legalább olyan fontos a kapcsolatban, mint az egzisztenciális biztonság vagy a bizalom.
Sokan azt gondolják, hogy az idő teltével, amikor már stabillá válik a kapcsolat, és zajlanak a mindennapok, nem lehet elvárás a folyamatos jelenlét, a szeretet „bizonygatása”, az udvarlás vagy a csábítás. Nem is az. Az azonban biztos, hogy a jó és kiegyensúlyozott kapcsolatért élethossziglan dolgozni kell.
A párunk szüleivel kialakuló viszony sokkal többet árul el a kapcsolatunk működéséről, mint gondolnánk. Orvos-Tóth Noémi pszichológus azt mutatja meg, miért válhat az anyós–após konfliktus könnyen párkapcsolati konfliktussá is.
Aki este egy tábla csokoládé mellett örül vagy búsul egy megterhelő nap végén, annál általában akaratgyengeséget vagy függőséget gyanítunk, mintha ugyanezt egy üveg bor mellett tenné. A legfrissebb neurobiológiai kutatások szerint a cukor utáni vágy hátterében az áll, hogy a bél érzősejtjei jelzik az agynak a cukor és a kalória érkezését, az agy pedig dopamin közvetítésével rögzíti az élményt. Így később ismét megkívánjuk az édességet. Három szakértő segített megérteni a „cukorfüggés” természetét.
