Betöltés...
Nem kell belehalni az egészségmegőrzésbe, de az első lépés az, hogy őszinték legyünk magunkhoz. A magyarok nemcsak rövidebb ideig élnek az európaiaknál, de több évet töltenek betegségben is. A jó hír, hogy a tudatosság a géneknél is fontosabb faktora a hosszan fenntartható életminőségnek. Ebben kínálunk segítséget új oldalunkkal.
Ha valamelyik családtagunkat vagy barátunkat felköszöntjük a születésnapján, általában azt kívánjuk neki, hogy legalább száz évig éljen. Ha hetvenötöt kívánnánk – ami nagyjából a magyar realitás jelenleg –, személyes sértésnek venné, ha kétszázat, komolytalan kedveskedésnek.
A száz évet valamiért mégis reális célszámnak érezzük, és saját magunknak is előszeretettel mantrázzuk, mint a földi életből való kilépés optimális idejét.
Pedig az ENSZ becslései szerint világszerte átlagosan csak százezerből hat ember éli meg a századik életévét. Jó hír ugyanakkor, hogy a százévesek elit klubja folyamatosan növekszik: míg az 1960-as években még csak húsz–harmincezer ember érte meg a bűvös korhatárt, addig 2021-ben már több mint 570 ezren. Úgy tűnik tehát, hogy a 21. században egyre kevésbé számít légből kapottnak ez a jókívánság.
A kérdés azonban nemcsak az, hogy meddig élünk, hanem az is, hogy milyen állapotban.
Magyarországon a nagyjából 77 születéskor várható életévvel hátulról a negyedikek vagyunk az Európai Unióban, közel öt évvel elmaradva az uniós átlagtól, és mintegy hét évvel a listavezető Olaszországtól, Svédországtól és Spanyolországtól.
Ráadásul minden negyedik haláleset olyan betegséghez köthető, amely életmóddal vagy korai beavatkozással megelőzhető lenne. És ha mindez nem lenne elég: a magyarok átlagosan életük utolsó 10–12 évét folyamatosan romló egészségben, krónikus betegségektől szenvedve töltik – összehasonlításul a svédeknek vagy az olaszoknak csak nagyjából hat ilyen év jut.
Másképp fogalmazva: nemcsak hamarabb halunk meg, hanem hosszabb ideig élünk betegen.
A jó hír, hogy a WHO és más népegészségügyi becslések szerint egészségi állapotunkat csak kisebb részben határozza meg a genetikánk, míg nagyobb részben a környezeti tényezők és az életmódunk alakítják. Vagyis több tényező is befolyásolható a mindennapi döntéseinken keresztül.
A legtöbb krónikus betegség, amely ma a magyarok halálát okozza, évtizedekkel korábban kezdődik – gyakran észrevétlenül. Éppen ezért nem mindegy, mikor kezdünk el foglalkozni velük. Az öregedéssel összefüggő betegségek – az érelmeszesedéstől a csontritkuláson át a 2-es típusú cukorbetegségig – sokszor már évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt kialakulóban vannak. A folyamatok nagy része csendben zajlik, és mire észrevesszük őket, gyakran már jóval nehezebb visszafordítani az irányt.
Ez nem azt jelenti, hogy csak fiatalon érdemes változtatni. Ellenkezőleg: bármely életkorban számít, ha elkezdünk odafigyelni az egészségünket befolyásoló tényezőkre. A korábban bevezetett szokások előnye idővel összeadódik, de a később meghozott döntések is pozitív irányba befolyásolhatják, hogy életünk hátralévő részét milyen állapotban töltjük.
Sok ember fejében a longevityszemlélet (vagyis a hosszú, egészségben töltött életre való törekvés) valamiféle úri huncutságként csapódik le. Ebben óriási szerepe van azoknak az életmód-influenszereknek, akik az egész életüket annak rendelték alá, hogy örökké éljenek.
Például él valahol Amerikában egy 48 éves techmilliárdos, Bryan Johnson, aki évek óta minden pénzét abba fekteti, hogy drámaian visszafordítsa biológiai életkorát. Szigorú napirend szerint él, napi több mint száz kapszulát szed, és az egész napja edzések, étkezések és kezelések köré szerveződik, miközben minden pillanatát szakértők serege felügyeli. Nem utazhat napos helyekre, és kizárólag egyedül alszik, hogy semmi (és senki) se zavarhassa meg a bioritmusát.
Örök fiatalság ide vagy oda, a legtöbben nem tudnánk és/vagy nem szeretnénk a helyében lenni. De vajon vezet egy rövidebb, kevésbé aszketikus út is a hosszabb élethez?
Számomra például, bár évek óta érdeklődöm a longevity tudománya és az egészséges életmód iránt, a jelenleg egyéves kisfiam születése óta a megszakítás nélküli nyolcórás alvás is csak egy bakancslistás terv, márpedig ez minden longevity-ajánlás alapja. De akkor ez azt jelenti, hogy nem is érdemes próbálkoznom a jelenlegi élethelyzetemben? Én szeretném azt hinni, hogy a mostani „elég jó” próbálkozásom (Winnicott „elég jó anya” fogalma után szabadon) igenis számít, még akkor is, ha Bryan Johnson csak lemondóan legyintene rám.
Úgyhogy jó hír számomra is, hogy a longevity szerencsére nem csupán biohacker-protokollokról szól. Nem kell mindent egyszerre jól csinálnunk, és nem kell az életünket teljes egészében az egészség optimalizálásának alárendelnünk ahhoz, hogy számottevően javítsunk a kilátásainkon.
A tudomány mai állása szerint már viszonylag kis, fenntartható változtatások is érdemben csökkenthetik számos krónikus betegség kockázatát. Másképp fogalmazva: létezik egy észszerű középút a teljes önfeladás és a teljes nemtörődömség között – egy pont, ahol már „elég jól” csináljuk ahhoz, hogy az számítson.
Nem kell tehát belehalnunk a longevitybe. De akkor hogyan csináljuk elég jól?
A legtöbben hallottunk már arról, hogy érdemes többet mozogni, jobban aludni vagy kiegyensúlyozottabban étkezni. A nehézséget inkább az jelenti, hogy a mindennapokban rendkívül nehéz eligazodni az egymásnak sokszor ellentmondó tanácsok, gyorsan változó trendek és látványos, de nem mindig megalapozott ígéretek között.
Miközben egyes források szerint minden reggel hideg vízben kellene ülnünk, mások szerint a szénhidrát a főellenség, megint mások az időszakos böjtöt jelölik meg a megoldásnak minden problémánkra. Így könnyű elveszíteni a fonalat. Nemcsak azt nehéz eldönteni, hogy mit érdemes kipróbálni, hanem azt is, hogy mi az, ami valóban számít – és mi az, ami csupán jól hangzik.
A HVG új rovatának célja, hogy naprakészen kövesse és közérthetően értelmezze mindazokat a tudományos eredményeket és társadalmi folyamatokat, amelyek hatással vannak arra, hogy mennyi ideig és milyen állapotban élünk. A longevity ugyanis nem egyetlen szakterület kérdése: egyszerre érinti a táplálkozást, a mozgást, az alvást, a mentális egészséget, a társas kapcsolatainkat és azt is, hogyan szervezzük a mindennapjainkat.
A Pulzusban ezért nemcsak az új kutatásokat foglaljuk össze, hanem szakértőket szólaltatunk meg, trendeket tesztelünk, személyes tapasztalatokat vetünk össze bizonyítékokon alapuló ajánlásokkal, és igyekszünk különválasztani a zajt a valódi tudományos eredményektől.
Nem a tökéletes életmódot keressük, hanem azt a minimumot, amely már mérhető különbséget jelenthet az egészségben töltött éveink szempontjából. Azt, ami a való életben is tartható.
Nem ígérünk örök életet, és nem várjuk el senkitől, hogy napi száz kapszulát szedjen vagy katonás napirend szerint éljen. Abban azonban szeretnénk segíteni, hogy minél többen megértsék: a legtöbb krónikus betegség nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem évtizedeken át formálódik – és ebbe a folyamatba sok esetben igenis van beleszólásunk.
A Pulzus célja, hogy ebben segítsen eligazodni – a HVG-től megszokott hitelességgel, bizonyítékokra alapozva.
Nyitókép: AFP/Milena Boniek / AltoPress / PhotoAlto
Egy helyben topog? Szinte nem hisz már semmiben? És ez már évek óta tart? De most eljött az idő, és elege van már ebből? Nem kell már ez a fajta élet? Akkor önnek íródott ez a cikk.
