Betöltés...

A Z generáció már nem akar részeg lenni – miért fordul el egyre több fiatal az alkoholtól?

Az alkoholfogyasztás csökkenése a Z generáció körében sokak szerint egyértelmű sikerjelenség, a háttérben azonban jóval összetettebb pszichológiai és társadalmi folyamatok zajlanak. A „sober curiosity” térnyerése, a közösségi média nyomása és a fokozott mentális egészségtudatosság egyszerre alakítják át a fiatalok szerhasználati szokásait. De vajon valódi életmódbeli fordulatról van szó, vagy csupán egy új, láthatatlanabb megküzdési forma jelenik meg az alkohol helyett? A válasz nemcsak a fiatalokról szól, hanem arról is, hogyan értjük ma a függőséget, a kontrollt és a mentális jóllétet. Cikkünk szakértője, Czuppon Zsuzsanna tanácsadó szakpszichológus nemcsak a szakmai tapasztalat és gyakorlat, hanem a saját szülői szerepe és küzdelmei által is érintett a témában.

Az alkoholfogyasztás társadalmi megítélése az elmúlt évtizedekben drasztikus fordulatot vett. Míg az X és Y generáció lázadása hangos és egyértelmű volt (alkohol, cigarettafüst, bulik), a mai fiatalok „csendben”, gyakran a szobájuk magányában, a szülői felügyelet és a látszólagos kontroll alatt próbálnak lázadni. Ma már nem a „ki bír többet inni” a társasági mérce, hanem a digitális világban betöltött jelenlét minősége.

A Z generáció szerhasználati szokásai alapjaiban térnek el a korábbi generációkétól. Egyre népszerűbb a „sober curiosity”, vagyis a tudatos alkoholmentesség, amely első ránézésre a generáció kiemelkedő egészségtudatosságát, a mentális jóllét és az önkifejezés iránti igényét tükrözi. Azonban pszichológusként látnom kell az érem másik oldalát is. Miközben az alkohol háttérbe szorul, mert drága, időigényes, és ijesztő kontrollvesztést okoz, új, diszkrétebb és nehezebben tetten érhető formák, mint az e-cigaretta vagy a hallucinogének, hódítanak egyre nagyobb teret.

Hozzászólások

A tökéletes társ keresése közben elveszíthetjük azt, aki tényleg hozzánk illene

A mesék, a romantikus filmek és a társkereső appok világa mind azt sugallhatja, hogy valahol vár ránk a tökéletes ember, aki mellett végre teljesnek érezhetjük magunkat. Csakhogy a „nagy ő” keresése közben könnyen nem a másikat látjuk, hanem a saját vágyainkat, hiányainkat és családi mintáinkat vetítjük rá. Balogh Klára család-pszichoterapeutával arról beszélgettünk, miért olyan erős bennünk a tökéletes társ mítosza, és hogyan lehet eljutni az ideál hajszolásától a valódi kapcsolódásig.

Pálúr Krisztina