Betöltés...
Bizonyára ismerős önnek az érzés, hogy igyekszik úgy csinálni a dolgokat, ahogy annak idején a szüleitől láthatta, vagy semmiképpen sem szeretné úgy csinálni. A szülői minta gyermekkorunkban belénk ivódik, és egész életünkben azt próbáljuk elérni, kiegészíteni, vagy éppen harcolni ellene.
Attól a perctől kezdve, hogy két ember családot alapít, szinte kötelező változáson megy át. Mind a krízisnek, mind a harmonikus együttélésnek vannak általános jellemzői, de ezek másképp jelennek meg a nők és a férfiak szempontjából.
Meg lehet-e élni a mindfulnesst kisgyermekes szülőként? Hogyan érdemes átalakítani az otthoni környezetet, hogy tudatosabban élhessük meg a hétköznapok nehézségeit? Milyen szokásokat lehet hasznos bevezetni már kicsi kortól, amelyek a jó irányba terelik majd a gyerekeket?
A személyiségfejlesztés sok lépése közül a három legfontosabbat mutatja be L. Stipkovits Erika szakpszichológus cikksorozatában. A harmadik, utolsó rész a transzgenerációs, azaz a generációkon átívelő hatások meghatározó szerepéről szól.
A régi, tipikus apaszerepnek, úgy tűnik, befellegzett. Az apákon azonban továbbra is nyomás van, csak teljesen más, mint korábban.
Nem elég, hogy a kamasz furcsán öltözködik, flegmázik, elvonul a szobájába, csak a barátaira hallgat – amikor a szülő már úgy érzi, nem is kerülhetne érzelmileg távolabb az ő szeretett kicsi gyönyörűsége, beüt a krach: bejelenti, hogy barátja/barátnője van. Deliága Éva gyermekpszichológus írása.
A családot szívünk szerint a béke szigetének tekintenénk, ahol az élet csatamezejéről hazatérve megpihenhetünk. Pedig még a legjobban működő családokban is dúlnak hatalmi harcok, és időről időre felüti fejét a versengés.
Nyáron kicsik és nagyok, fiatalok és korosabbak falatnyi fürdőruhában strandolnak. A nagyok, a fiatalok és a korosabbak már eldönthetik, hogyan, milyen fürdőruhában érzik jól magukat, mennyit mutatnak a testükből. De mi lesz a kicsikkel? Pláne, amikor a strandon vetkőzésről vagy akár a nudista strandról van szó. Deliága Éva gyermekpszichológus véleménye.
A családi harmónia nem magától jön létre, meg kell érte dolgozni. Néha könnyebb, néha nehezebb, és attól, hogy egyszer összejött, nem biztos, hogy a jövőben is össze fog jönni. De még ha a gyerekek nem a szülők klónjai, és ha a közös halmaz kicsi is, értő odafigyeléssel megtalálható és megőrizhető a harmónia.
Vajon a gyerek földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát? S a feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint? El kell döntenünk – szülőnek, iskolának.
Manapság meghosszabbodott az az időszak, amikor a szülők már nem nevelnek gyerekeket, de még egyáltalán nem idősek. Az így kialakuló űr – amit „üres fészek” vagy „árvaház” szindrómának is szoktak nevezni – betöltésére gyakran hibás recepteket találunk, és egyik jellemzője a gyermek el nem engedése.
Szülővé válva valóban félre kell-e tennünk a jókedvet és a játékosságot, vagy létezik olyan életforma, ahol együtt van jelen a felelős gondoskodás és a könnyedség?
Az 1980-as években jelent meg a felelősségteljes apaság fogalma. Ma már Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül a tudatos édesapa jelentősége. Az apai törődés tanulható, de sokat segít, ha a partner, a család, a környezet, sőt az állam is támogató.
Július első napjaiban már a családok nagyjából tudják, hova mennek nyaralni, hol és ki vigyáz majd a gyerekekre. Néhány tipp, amelyek könnyedebbé teszik a szünidőt, és a kisiskolás gyerekek és a szülők javát szolgálhatják.
Az édesapákat ünneplik világszerte június 21-én. Apák napján érdemes feleleveníteni, hogy gyermekváráskor és születéskor az apák is változásokkal teli időszakot élnek át. Élettani és lelki folyamatok zajlanak bennük, melyek célja, hogy az apaságra felkészítse őket.
Egyre több a mozaikcsalád, a tagokat pedig legtöbbször felkészületlenül éri az új helyzet. Megéri alakulni, fejlődni benne, hiszen a soktagú kirakósból harmonikus egyediség születhet.
A kiégést a családtagok nem feltétlenül tudják beazonosítani. A változások persze épp olyan feltűnőek, mint a munkahelyen, de a tüneteket másképp értékeli a házastárs vagy a gyermek. A diagnózis után ugyanaz a kérdés: hogyan segíthetünk?
A vezető pozícióban lévő szülők gyakran otthon is megszokott eszközeiket próbálják bevetni, csakhogy munkahelyi szerepeink, az általunk képviselt vezetői stílus nem biztos, hogy odahaza is sikeres lesz.
Harag, elutasítás, félelem az elhagyástól: a legtipikusabb tünetek, ám ezeken kívül sok egyéb reakciójuk lehet a gyereknek a válásra. Fontos, hogy mely életkorban kell elhelyeznie, kezelnie, feldolgoznia magában a különválást.
Az apákat sem kíméli a gyermekágyi depresszió – helyezte új megvilágításba az eddig csak a nők esetében kutatott problémát két friss amerikai vizsgálat is.
