Betöltés...
Amikor azt látjuk, hogy a család szilárd kis univerzum, és a tagjai kiegyensúlyozottak, eszünkbe juthat, hogy vajon mi lehet a titok. Mit csinálhatnak jól, hogy ennyire egyben vannak? A válasz nem is annyira bonyolult, de vajon mennyire megvalósítható?
A testvérkapcsolatokat középpontba állító kutatások egyértelművé teszik, hogy az édestestvérek közötti viszony egyedi, sőt „varázslatos”. De mi van azokkal a testvérekkel, akik nem vér szerint kapcsolódnak egymáshoz? Egyáltalán lehet-e, tudnak-e úgy kötődni egymáshoz, mint a közös szülők gyerekei?
Egyszerűbb és nehezebb, mint gondolná.
Minden családnak megvan a maga habitusa. Ha meteorológiai terminusokban gondolkodunk, lehet egy család klímája hűvösebb, távolságtartóbb, de fülledt trópusias is, ahol nehéz levegőt kapni. Vajon mi határozza meg a család lelkét, és milyenek azok a családok, amelyek támogatják az egyén fejlődését?
Egy amerikai vizsgálat szerint a családfenntartó szerep lelki terhekkel jár.
Vajon miért bosszantja a szülőket a kényeztetés? Milyen mélyebb konfliktusok állhatnak a túl sok édesség és engedékenység hátterében? Hogyan lehet feloldani a szülői és nagyszülői generációk közti kölcsönös bizalmatlanságot?
Nem nehéz észrevenni az ellenmondást, hogy egyre nagyobb az igényünk a sovány test iránt, miközben a Föld minden olyan részén, ahol tartósan és tömegesen van mit enni, egyre inkább elhízik az emberiség.
Az ünnep alkalom a lelassulásra, de ugyanígy a kontrollvesztésre is. Ilyenkor újra szembesülhetünk azzal, hogy mi vagy egy családtagunk bőségesen él az alkohollal. Miért van ekkora különbség a családok között, és vajon válhatunk-e igazi családdá?
Aki azt állítja, hogy a gyermeke(i) érkezése nem változtatta meg gyökerestül az életét, az nem mond igazat, vagy nagyon hazudik. A kényszerű lemondásokat strigulázó lista égig ér. Ám a frusztrációt a gyerkőcök okozta örömök kompenzálják, ráadásul a munkavégzésben is hasznunkra lehet a tapasztalás.
Nem lesz több kifogás, és elég ideje lesz arra is, hogy a vágyát megvalósítsa.
Miért ciki egy férfinak, ha vannak feminin vonásai, és miért nem ciki egy nőnek, ha vannak maszkulin tulajdonságai? Ez a kérdés is felmerült a HVG EXTRA Pszichológia Szalon kerekasztal beszélgetésén, amelyet a magazin legfrissebb száma kapcsán rendeztek. Az esten ezen túl szó esett még férfipusziról, szégyenről és a szabad akaratból elvégzett vasalásról.
Bizonyára ismerős önnek az érzés, hogy igyekszik úgy csinálni a dolgokat, ahogy annak idején a szüleitől láthatta, vagy semmiképpen sem szeretné úgy csinálni. A szülői minta gyermekkorunkban belénk ivódik, és egész életünkben azt próbáljuk elérni, kiegészíteni, vagy éppen harcolni ellene.
Attól a perctől kezdve, hogy két ember családot alapít, szinte kötelező változáson megy át. Mind a krízisnek, mind a harmonikus együttélésnek vannak általános jellemzői, de ezek másképp jelennek meg a nők és a férfiak szempontjából.
Meg lehet-e élni a mindfulnesst kisgyermekes szülőként? Hogyan érdemes átalakítani az otthoni környezetet, hogy tudatosabban élhessük meg a hétköznapok nehézségeit? Milyen szokásokat lehet hasznos bevezetni már kicsi kortól, amelyek a jó irányba terelik majd a gyerekeket?
A személyiségfejlesztés sok lépése közül a három legfontosabbat mutatja be L. Stipkovits Erika szakpszichológus cikksorozatában. A harmadik, utolsó rész a transzgenerációs, azaz a generációkon átívelő hatások meghatározó szerepéről szól.
A régi, tipikus apaszerepnek, úgy tűnik, befellegzett. Az apákon azonban továbbra is nyomás van, csak teljesen más, mint korábban.
Nem elég, hogy a kamasz furcsán öltözködik, flegmázik, elvonul a szobájába, csak a barátaira hallgat – amikor a szülő már úgy érzi, nem is kerülhetne érzelmileg távolabb az ő szeretett kicsi gyönyörűsége, beüt a krach: bejelenti, hogy barátja/barátnője van. Deliága Éva gyermekpszichológus írása.
A családot szívünk szerint a béke szigetének tekintenénk, ahol az élet csatamezejéről hazatérve megpihenhetünk. Pedig még a legjobban működő családokban is dúlnak hatalmi harcok, és időről időre felüti fejét a versengés.
Nyáron kicsik és nagyok, fiatalok és korosabbak falatnyi fürdőruhában strandolnak. A nagyok, a fiatalok és a korosabbak már eldönthetik, hogyan, milyen fürdőruhában érzik jól magukat, mennyit mutatnak a testükből. De mi lesz a kicsikkel? Pláne, amikor a strandon vetkőzésről vagy akár a nudista strandról van szó. Deliága Éva gyermekpszichológus véleménye.
A családi harmónia nem magától jön létre, meg kell érte dolgozni. Néha könnyebb, néha nehezebb, és attól, hogy egyszer összejött, nem biztos, hogy a jövőben is össze fog jönni. De még ha a gyerekek nem a szülők klónjai, és ha a közös halmaz kicsi is, értő odafigyeléssel megtalálható és megőrizhető a harmónia.
