Betöltés...
Egyrészt az elköteleződéssel, másrészt a gyermekvállalással válik egy pár családdá, mondja L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Mi, együtt című podcast-sorozat negyedik adásában. Innen azonban hosszú út vezethet a harmonikus család kialakításáig.
„Mindenki megvan” – gyakran kapjuk ezt a kétszavas választ a kutyafuttában történő találkozások alkalmával feltett, sablonos „Hogy vagytok?” kérdésre. Ha azonban ez családi körben hangzik el, biztosak lehetünk abban, hogy a valódi odafigyelés hiánya miatt meglazult a tagok közötti láthatatlan kötelék.
Sok szó esik mostanában a családban kapott sebekről, ugyanakkor azt is fontos tudatosítanunk, hogy mindenek ellenére szűkebb környezetünk olyan védőháló lehet, amely felfog minket a bajban, és általa lendületet vehetünk az ugráshoz.
Gondoljunk az egyik leghétköznapibb szituációra, a reggeli készülődésre. Hogyan csinálja ezt egy család négy generációja: lassan vagy gyorsan? Mit mutat ez meg a család egészéről és a családtagokról?
Ha szembe akarunk nézni azzal, milyen értékeket hagytak ránk elődeink, íme, néhány gyakorlat az első lépésekhez.
Meddig vagy a saját nagymamád, vagy az apád? Meddig van ereje a múltnak, és honnan tud gyengülni, változni ez az erő?
Erősen tartó, sűrű szövésű kötelék kontra puzzle-szerű töredezettség – a családi múlt valamilyen formában, előbb vagy utóbb mindenkinek az életében „megjelenik”. Hogy mennyire különböző irányokba vihet, erről is mesél Závada Pál író és fia, Závada Péter költő, drámaíró.
Egyéni életünkben, párkapcsolatunkban, családunkban időnként válságot élünk meg. Ha úgy gondolunk rá, mint az élet elkerülhetetlen velejárójára, a kilábalás után akár harmonikusabb is lehet az életünk, mint korábban. Megyeri Zsuzsanna pszichológus írása.
A koronavírus-járvány során a családok komoly változásokon mentek keresztül.
Egy pár vagy egy család életében a jelentős, hétköznapitól eltérő események stresszel járnak, még akkor is, ha pozitívak. Pláne így van ez a családi életciklusok váltásainál.
Miután a baba megszületik, a nagy öröm mellett mindkét szülőt elérheti az energiavesztés, az erőtlenség. Szülők mesélik el, hogy jutottak túl életük egyik legnagyobb válságán.
A sokszor kiüresedettnek, konvencionálisnak érzett karácsonyi találkozások és „ajándékcserék” nagyon fontos szerepet töltenek be a lelki jóllétben – hangsúlyozzák pszichológusok. Még akkor is, ha nem mindig könnyű meglátni a pozitívumot az ünnepek alatti rohanásban, a családi beszélgetésekben vagy a végeérhetetlen közös étkezésekben.
Amikor azt látjuk, hogy a család szilárd kis univerzum, és a tagjai kiegyensúlyozottak, eszünkbe juthat, hogy vajon mi lehet a titok. Mit csinálhatnak jól, hogy ennyire egyben vannak? A válasz nem is annyira bonyolult, de vajon mennyire megvalósítható?
A testvérkapcsolatokat középpontba állító kutatások egyértelművé teszik, hogy az édestestvérek közötti viszony egyedi, sőt „varázslatos”. De mi van azokkal a testvérekkel, akik nem vér szerint kapcsolódnak egymáshoz? Egyáltalán lehet-e, tudnak-e úgy kötődni egymáshoz, mint a közös szülők gyerekei?
Egyszerűbb és nehezebb, mint gondolná.
Minden családnak megvan a maga habitusa. Ha meteorológiai terminusokban gondolkodunk, lehet egy család klímája hűvösebb, távolságtartóbb, de fülledt trópusias is, ahol nehéz levegőt kapni. Vajon mi határozza meg a család lelkét, és milyenek azok a családok, amelyek támogatják az egyén fejlődését?
Egy amerikai vizsgálat szerint a családfenntartó szerep lelki terhekkel jár.
Vajon miért bosszantja a szülőket a kényeztetés? Milyen mélyebb konfliktusok állhatnak a túl sok édesség és engedékenység hátterében? Hogyan lehet feloldani a szülői és nagyszülői generációk közti kölcsönös bizalmatlanságot?
Nem nehéz észrevenni az ellenmondást, hogy egyre nagyobb az igényünk a sovány test iránt, miközben a Föld minden olyan részén, ahol tartósan és tömegesen van mit enni, egyre inkább elhízik az emberiség.
Az ünnep alkalom a lelassulásra, de ugyanígy a kontrollvesztésre is. Ilyenkor újra szembesülhetünk azzal, hogy mi vagy egy családtagunk bőségesen él az alkohollal. Miért van ekkora különbség a családok között, és vajon válhatunk-e igazi családdá?
