Betöltés...
„X-re szavaztál? Nem vagy normális!” – „Szégyent hozol a családunkra!” – „Te is beálltál a sorba, eladtad a lelkedet!” Valószínűleg mindannyiunk környezetében van olyan család (vagy a miénk az), ahol politikai nézetkülönbségeik miatt a családtagok fájdalmas, nehezen gyógyuló sebeket okoznak egymásnak, vagy el is távolodnak egymástól. Mi az oka az ennyire különböző látásmódoknak?
Életfeladataink egyik legfontosabb kihívása a kapcsolódás, pártalálás. Ez ritkán sikerül elsőre, a legtöbb ember számos párkapcsolati tapasztalatot szerez, mire rátalál önmagára és legjobb társára. A kapcsolódás képességét és alapvető mintáit a korai anya–gyermek kapcsolatból, a családi dinamikából és szüleink párkapcsolatából kapjuk.
Hogyan lehet hasonló sorsunk, mint a szüleinknek, még akkor is, ha mindent megteszünk, hogy elkerüljük? Van-e ebből menekvés, és ha igen, hogyan?
Az elismeréshajszoló sorsát nagymértékben befolyásolja mások véleménye. Ennek gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza.
Az élet velejárója a betegség, a halál, a válás, a veszteségek. Hiába szeretnénk, titkokkal nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket. Nem is szükséges: egyrészt érzékelik a hamisítást, másrészt sokkal több mindent meg lehet velük beszélni, mint gondolnánk. Ám nem akárhogyan.
Ha szeretnénk közelebb kerülni a családi múlthoz, érdemes megcsinálni, átgondolni az alábbi feladatot.
A traumáktól való megszabadulásról, a szüleinkkel való kapcsolat fontosságáról is mesél Hidas Judit Nem vagy többé az apám című új regénye. A szerző szerint az alá-fölérendeltség, a merev szerepelvárások a családban és a munkahelyen egyre magányosabbá teszik az embereket. Mégis van remény, hogy ezen változtatni tudjunk.
Karácsonykor különösen aktuális: mindent jobban tudnak, és nem rejtik véka alá, mennyi baj van a gondolkodásunkkal, az életünk vezetésével. Néhány trükk segíthet, hogy ha nem is a családtagjainkat, de a szituációt megváltoztassuk.
Egyrészt az elköteleződéssel, másrészt a gyermekvállalással válik egy pár családdá, mondja L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Mi, együtt című podcast-sorozat negyedik adásában. Innen azonban hosszú út vezethet a harmonikus család kialakításáig.
„Mindenki megvan” – gyakran kapjuk ezt a kétszavas választ a kutyafuttában történő találkozások alkalmával feltett, sablonos „Hogy vagytok?” kérdésre. Ha azonban ez családi körben hangzik el, biztosak lehetünk abban, hogy a valódi odafigyelés hiánya miatt meglazult a tagok közötti láthatatlan kötelék.
Sok szó esik mostanában a családban kapott sebekről, ugyanakkor azt is fontos tudatosítanunk, hogy mindenek ellenére szűkebb környezetünk olyan védőháló lehet, amely felfog minket a bajban, és általa lendületet vehetünk az ugráshoz.
Gondoljunk az egyik leghétköznapibb szituációra, a reggeli készülődésre. Hogyan csinálja ezt egy család négy generációja: lassan vagy gyorsan? Mit mutat ez meg a család egészéről és a családtagokról?
Ha szembe akarunk nézni azzal, milyen értékeket hagytak ránk elődeink, íme, néhány gyakorlat az első lépésekhez.
Meddig vagy a saját nagymamád, vagy az apád? Meddig van ereje a múltnak, és honnan tud gyengülni, változni ez az erő?
Erősen tartó, sűrű szövésű kötelék kontra puzzle-szerű töredezettség – a családi múlt valamilyen formában, előbb vagy utóbb mindenkinek az életében „megjelenik”. Hogy mennyire különböző irányokba vihet, erről is mesél Závada Pál író és fia, Závada Péter költő, drámaíró.
Egyéni életünkben, párkapcsolatunkban, családunkban időnként válságot élünk meg. Ha úgy gondolunk rá, mint az élet elkerülhetetlen velejárójára, a kilábalás után akár harmonikusabb is lehet az életünk, mint korábban. Megyeri Zsuzsanna pszichológus írása.
A koronavírus-járvány során a családok komoly változásokon mentek keresztül.
Egy pár vagy egy család életében a jelentős, hétköznapitól eltérő események stresszel járnak, még akkor is, ha pozitívak. Pláne így van ez a családi életciklusok váltásainál.
Miután a baba megszületik, a nagy öröm mellett mindkét szülőt elérheti az energiavesztés, az erőtlenség. Szülők mesélik el, hogy jutottak túl életük egyik legnagyobb válságán.
A sokszor kiüresedettnek, konvencionálisnak érzett karácsonyi találkozások és „ajándékcserék” nagyon fontos szerepet töltenek be a lelki jóllétben – hangsúlyozzák pszichológusok. Még akkor is, ha nem mindig könnyű meglátni a pozitívumot az ünnepek alatti rohanásban, a családi beszélgetésekben vagy a végeérhetetlen közös étkezésekben.
