Betöltés...
A kánikuláról többnyire úgy beszélünk, mint amit valahogy túl kell élni: igyunk eleget, húzzuk le a redőnyt, kerüljük a déli napot. Egyre több kutatás szerint azonban a hőhullámok hatása nem feltétlenül ér véget azzal, hogy lehűl a levegő. Középkorú és idősebb felnőttek adatai alapján a gyakori extrém meleg összefügghet a gyorsabb biológiai öregedéssel, vagyis azzal, milyen állapotban vannak a sejtjeink és szerveink a tényleges életkorunkhoz képest.
Nem (csak) az a kérdés, túléljük-e a hőhullámokat és hőkupolákat, hanem az is, hogy ezek ideje alatt mennyi időre szorulunk be a szobába.
Valóban: régen is voltak kánikulák, napon dolgozó nagyszülők, egész nap strandon lévő gyerekek, lehúzott redőnyök és délutánra felforrósodó lakások. A gond nem az emlékekkel van, hanem azzal, ha ezekből próbálunk mai szabályokat gyártani a hőségre és a napozásra. A környezeti hatások ugyanis már nem ugyanazok: gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok, magasabb az UV-terhelés, és a bőrkárosodás következményeit sokszor csak évekkel később látjuk. Dr. Kis Anna klímakutatóval és dr. Baltás Eszter bőrgyógyásszal jártuk körbe, miért kell újratanulnunk a nyár szabályait – és miért nem puhányság, hanem alkalmazkodás, ha komolyan vesszük a hőségriasztást, az árnyékot és a fényvédelmet.
